Bekrić, Ismet: Mikor elhiszed, felhő vagy (Kad misliš da si oblak Magyar nyelven)

Kad misliš da si visoko,
i pod tobom je svijet,
otvori bar jedno oko
i vidjet ćeš –
iznad tebe je cvijet.
 
Kad misliš cvijet da si,
koji vrhunac krasi,
otvori oči latica
i vidjet ćeš –
iznad tebe je ptica.
 
Kad misliš da si ptica,
što letom nadvisi zrak,
podigni svoja krilca
i vidjet ćeš –
iznad tebe je oblak.
 
Kad misliš da si oblak,
tako visok i lak,
kao nebesko ćebe,
shvatit ćeš –
sve je i iznad tebe,
u tom čudesnom beskraju,
u kom se ogledaju
i cvijet na vrhuncu,
i ptica što leti suncu,
i ti, najljepši stih,
i svoj, i dio njih.

Mikor elhiszed hogy odafenn vagy,
és alattad a világ
legalább fél szemmel kukkants
és meglátod –
feletted egy virág.
 
Mikor elhiszed, a csúcsnak szirmot
bontott virága vagy ott,
szemed legyen nyitva már
és meglátod –
feletted egy madár.
 
Mikor azt hiszed, a légben madár
vagy, ki megnőtt egekbe terjed,
szárnyaid bontsd ki már
és meglátod –
feletted a felleg.
 
Mikor azt hiszed, felleg vagy,
lég-könnyű és oly nagy,
mint az ég a takaróban,
megérted –
minden feletted van,
ebben a csodálatos végtelenben,
ott áll, magával szemben
a virágzásban lévő virág is,
a nap felé szálló madár is,
és a legszebb költemény, te is,
részed is, részük is.