Bekrić, Ismet: Ismét látom a kedves arcokat (Ponovo vidim sva draga lica Magyar nyelven)

Sanjam,
to idem stazom pokraj Vrbasa,
od Venecije do Kastela,
od Abacije do Šehera,
a pored mene prolaze lica
koja me ne primjećuju
i koja ne raspoznajem
u sumaglici dana
bez svitanja i sumraka.
 
A onda,
okrećem lice prema vodi,
i u njenom zrcalu jasnom
ponovo vidim sva draga lica
što mi se smiješe iako pate,
iako čeznu kao sad i ja
dok sanjam staze
i slušam žubor,
kao da čujem glasove onih
što su sve bliži,
koji su sve draži,
iako vrijeme i prostranstva
hoće sve više da ih udalje.

Álmodok,
Orbász melletti csapáson haladok,
Velencétől Kasztelig¹,
Abbáziától Seherig¹,
mellettem meg
a nem virradó és lenyugvó
nap homályában
engem fel nem ismerő emberek mennek
akiket én sem ismerek fel.
 
Ám akkor,
a víz felé fordulva,
a tiszta víz tükrében
ismét látom a kedves arcokat,
akik nyomorogva is rám mosolyognak,
ők is akár csak én vágyakkal teltek,
míg a csapásokról álmodok
és a vízcsobogást hallgatom,
mintha a hozzám egyre közelebb,
egyre kedvesebb
egyének hangját hallanám,
még akkor is, ha az idő és a tér
mind erélyesebben akarja őket eltávolítani.
 
¹Kasztel, Seher – ismert banyalukai városrészek