Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Horozović, Irfan : Jegyzet (Zapis Magyar nyelven)

Horozović, Irfan  portréja

Zapis (Horvát)

            Iz sna isčupan kao zub istočih ovaj stih. Bijaše li to još uvijek snoviđenje ili njegova opsjena?
            Mrdnuh se bunovno i vidjeh sablju pog grlom vrane kobile.
            Ždrijebac sam zlosutni što dolinama goni bedeviju srebrnog repa.
            Rekoše mi da projezdila je ludo pretvorena u vihor, ali zavarati me ne mogoše, jer vihor su grive moje.
            Nosila je jahačicu plavu, jahačicu čednu.
            Snom je ljuljnuh niz predjele.
            Pograbit ću poput gazde, a jesen već dogorijevat će, pograbit ću uzde njene.
            Ja, hat sedmozubi.
            Ja, zmaj četvoronožni demonski ću zarzati i naskočiti na kobilu srebrenorepu. Prosut će se ždrebići zlaćani.
            Kad sama bude jahačica kose posrebrene, nosit ću je
            dolinama,
            vrhuncima,
            jezerima.
            Zaurlat će u tišini aždaje zelene.
            Možda će neko prepoznati jahačicu podivljalu, na muškom konju objahanu.
            I vihor joj kose posrebrene, kao da je grivom pomamnom darivana.



FeltöltőFehér Illés
KiadóGlas Banja Luka
Az idézet forrásaTestament iz mladosti
Könyvoldal (tól–ig)29. strana
Megjelenés ideje

Jegyzet (Magyar)

          
     Álmomból felriasztva öntöttem formába ezeket a sorokat.  Álom volt ez vagy csak szemfényvesztés.
     Félálmomban megmozdulva láttam, kard van a fekete kanca torka alatt.
     Baljós csikó vagyok, aki a völgyben ezüstfarkú arabs kancát űz.
     Azt mondták, viharrá válva elvágtatott, de el nem hittem, mert sörényem a vihar.
     Vitte a lovast, a szőke, szemérmes nőt.
     Álommal ringattam a völgy felett.
     Megragadom, a gazda jogán és az ősz is lassan múlik, megragadom a kantárt.
     Én, a hétfogú arab csődör.
     Én, a négylábú sárkány, vadul felnyerítve rontok az aranyfarkú kancára. Szétszórjuk a völgyben a csikókat, az aranyosakat.
     Ha az ezüsthajú nő magára marad a nyeregben, viszem
     völgyekbe,
     csúcsokra,
     tavakhoz.
     Zöld sárkányok ordítanak a csöndbe.
     Talán, talán valaki felismeri a csődörön száguldó, megvadult nőt.
     Ezüst haja mintha a sóvárgó sörénytől emlékbe kapott vihar lenne.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap