Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Parun, Vesna: Nyitott ajtó (Otvorena vrata Magyar nyelven)

Parun, Vesna portréja

Otvorena vrata (Horvát)

I ptice, kad u jesen napuštaju

svoje močvare, prošapću zbogom

pognutim i nijemim trskama

s kojih iščezava odsjaj ljeta.

I drvo se s drvetom rastaje

u tjeskobi i u nujnosti

naslonovši grane odsutne

jedno na drugo i slušajući rijek.

 

A on je otvorio vrata kolibe,

pogledao nebo i otišao,

ostavivši upaljenu svjetiljku

kraj nepomičnih knjiga, i tišinu

zamućenu lelujanjem sjenka.

 

O noći, pretvori ga u crni kamen

na raskršću ispod oštre planine

s koje se urlik vukova spušta do mora.

Neka pokraj njega napada lišće

sakrivajući svojim šuštanjem

njegovu neveselu usamljenost.

I mjesec neka ga zaobiđe

ne zlateći njegove rubove

svjetlošću kojom smiruje doline.

 

Pretvori, o noći, njegovo srce u cvijet

na visokim bregovima nehaja,

gdje više ne dopiru moje suze

pomiješane sa slanošću algi.

 

Pretvori ga u hladno ostrvo

surovih i neprijaznih obala

na koje nikada neće sletjeti

ni roda ni srebrni ždral.

 

Vihori sa sjevera i juga

neka uznemiruju njegove rtove

okružene humkom talasa i posvuda

uokolo njega neka se prostre

tuga mora i očaj i vječna zamišljenost.

 

Ja ću tada zatvoriti vrata

i pogasiti umornu svjetiljku.

A noć će biti veoma blaga

i neće se ničega sjećati

 

On će biti nestvaran. Daljina

pružit će se između njega i mene

kao dobra prijateljska ruka

koja zaklanja pustoš svijeta.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://knjizevnikutak.blogger.ba

Nyitott ajtó (Magyar)

A madarak is, amikor elhagyják

ősszel a mocsarakat, halk isten veleteket

súgnak a némán hajladozó nádszálaknak.

amelyekből tovatűnik a nyár tündöklése.

A fa is, ha elválasztják a társától

a bajban és a bánatban,

mintha megtámasztaná a hiányzó ágait,

a folyó sodrását kémlelve.

 

Ő meg kinyitotta a kunyhó ajtaját,

felnézett az égre és elment. Égve hagyta

a lámpát, a mozdulatlan könyvek mellett,

hátrahagyva a süket csendet, melyet csak

árnyak imbolygása zavar meg.

 

Ó, éj, borítsd gyászba, változtasd sziklává

a vad hegyek alatti kereszteződésben,

ahonnan a farkasok vonítása

a tengerig hallik!

Hulljanak rá levelek, hogy suhogásuk

elrejtse szomorú magányát.

A hold is kerülje  el,

ne aranyozza be,

a fénnyel mely lenyugtatja a völgyeket.

 

Változtasd szívét virággá ó, éj

a közöny magas bércén,

ahol már nem érik el könnyeim,

az algák sós ízével keverve.

 

Változtasd rideg szigeti

kietlen és zordon parttá,

melyre soha nem fognak leszállni

se a gólyák se az ezüstszintű darvak.

 

Tépjék északi és déli viharok

a hullámok morajába vesző fokait

és körülötte mindent árasszon el.

tengernyi bánat, kétségbeesés

és örökös gondterheltség.

 

És akkor majd becsukom az ajtót,

eloltom a megfáradt lámpát,

az éjszaka majd gyöngéd lesz,

törli az emlékeket.

 

Ő akkor majd ködképpé válik.

Jótékony távolság ereszkedik

közénk, mint baráti kéz,

amely eltakarja a világ kietlenségét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nagyvilag-folyoirat.hu

minimap