Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ešić, Šimo : Festmény a kórterem falán (Slika na zidu bolničke sobe Magyar nyelven)

 Ešić, Šimo  portréja

Slika na zidu bolničke sobe (Horvát)

U bolničkoj sobi, na zidu,
malo postrani,
suprotno od mog uzglavlja,
visi u jeftin okvir uramljena slika.
Reprodukcija nekog nepoznatog
autora.
Na njoj, prilično uredno poslagani,
motovi zrele jeseni:
U sredini veliki sočni grozd,
Uz njega grančica načičkana tamno crvenim bobicama,
kao klikerima.
Uz njih, sa lijeve strane, u zraku,
lelujav list, zastao između
krošnje i zemlje, kao između
života i smrti.
Niže, ispod njeg, jedan sličan,
koji se više nikada neće dići.
 
Sa desne strane, kao u stroju –
jedan iza drugog, uspravljena četiri lista.
Ovako, oslonjeni na svoje patljice,
kao da glume stabla sa prošaranim krošnjama.
Iza njih, u perspektivi,
kao u neurednoj vojnoj koloni,
siluete njihove mnogobrojne braće – takođe uspravne.
Gube se
u zelenkastoj izmaglici.
 
Iznad grozda, tik uz ukrivljenu patljicu –
glava djeteta.
Okrugla, na dugom tankom
vratu.
Crvena kosa. Oči – dvije tačkice.
Djevojčica. Grozd ispod nje
kao da je njena haljina.
 
U sredini, ispod onog grožđa i bobica –
prazna puževa kućica.
Ljupko sklupčana. Prugasta kao
pidžama zatvorenika.
Sa tla, prema grozdu i puževoj kućici u sredini,
usmjerena je,
kao oznaka pravca kretanja,
široka, bijela strelica.
Valjda poruka slikara da svi i sve
nezaustavljivo ide u pravcu jeseni,
u mrtvu prirodu.
 
Ali, šta će onda na slici
ona glava djeteta iza grozda?!
Volio bih to pitati autora.
 
Osim, ako to i nije dijete,
nego melek – anđelak,
koji nas sve dočekuje?
 
Nikada nećemo doznati ni to:
da li je nečitko potpisani autor
mogao i naslutiti da će u krevetu
nasuprot njegove slike ležati
jednom jedan bosanski pjesnik,
koji razumije umjetnost?
I da li je, baš zato, postavljena
ovdje,
da ga dočeka, da mu otkrije
svoju tajnu
i da je on oživi svojim stihovima?
 
Na klinici Helios, Wuppertal, 21. 11. 2017. g.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaautor

Festmény a kórterem falán (Magyar)

A kórterem falán,
kissé oldalt,
velem szemben,
olcsó keretben lóg egy festmény.
Ismert alkotás
másolata.
Rajta tökéletesen rendezett
érett őszi motívumok:
Középen duzzadó szőlőfürt,
Mellette mint valami üveggolyókkal, vörös bogyókkal
tele ág.
Bal oldalt levegőben
úszó levél, megállt
a korona és a föld között, akár
az élet és a halál között.
Lejjebb, alatta egy hasonló,
de az már sosem kel fel.
 
Jobbra, mintha sorakoznának –
egymás után négy szálegyenes levél.
Így, levélszárukra támaszkodva
mintha széles koronát tartó fatörzset játszanának.
Mögöttük, madártávlatban,
mint rendezetlen gyalogos hadoszlopban,
sziluettek, testvéreik sokasága – szintén szálegyenesen.
Zöldes ködbe
vesznek.
 
A fürt közvetlen közelében, a kocsány felett –
gyerekfej.
Kerek, a hosszú
nyakon.
Vöröshajú. Két szeme – két pont.
Kislány. Alatta a fürt,
mintha ruhája lenne.
 
Középen, az alatt a fürt alatt szintén bogyó –
üres csigaház.
Kecsesen összegömbölyödött. Csíkos,
mint a rabruha.
A földről, középen a fürt és a csigaház felé,
mozgásirányt
megjelölve
széles, fehér nyíl áll.
Talán festőüzenet, minden és mindenki
megállíthatatlanul az ősz, a halott természet
felé halad.
 
De az a gyerekfej a fürt felett
mit keres a képen?!
Ezt a festőtől szeretném megkérdzeni.
 
Hacsak nem gyerek,
hanem védszent – angyal,
aki bennünket vár?
 
És azt sem tudjuk meg:
egyáltalán sejthette-e
az olvashatatlanul aláírt alkotó,
hogy festményével szemben valaha
egy művészetekhez értő
bosnyák költő fekszik majd?
És netán pont azért tették-e
ide,
hogy várja, hogy megfejtse
titkát
és soraival életre keltse?
 
Helios klinika, Wuppertal, 2017. 11. 21.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap