Husić , Sead: Mostarska/Posvećeno P. Zupcu
Mostarska/Posvećeno P. Zupcu (Horvát)Govorio sam joj da je glupa. Govorio sam joj onda kad je Govorio sam joj o Svetlani! Govorio sam joj: ne budi glupa, ne budi derište. Govorio sam joj. Sve sam joj govorio. Govorio sam joj da je glupa.
|
Mosztári/Zubac P.-nek ajánlva (Magyar)Mondogattam, buta vagy.
És a Mosztárt áztató
súlyos, kék esőkről beszéltem.
Az érett és kék eperként
körülöttünk hulló bús sorokról
beszéltem.
Akkor szóltam hozzá, mikor
Mosztár felett véres volt az ég
és a híd, amely alatt róla álmodtam –
a fényes és kék –
lerombolt volt...
Tündéről beszéltem neki!
Mondogattam: ne légy buta, ne légy szertelen.
Emináról beszéltem és ahogyan
Mosztárt most is esők áztatják.
Arról beszéltem, hogy csak úgy, ott, holmi
Tündével nem tudnék. Istenem? Hogyan is tudnék?!
A késő őszről beszéltem,
Itaka költészetét erőltetve,
ahogyan a nyáron, az érett barackot látva
egy Tünde jutott eszembe...
Ahogyan azon a fiatal nyáron,
az egyetemi városban, szőke fiúként, aki arra vár,
jőjjön valaki érte, Kajanra** várva
a mosztári, esőáztatta utcán, megleltem nyugalmam.
Beszéltem. Mindenről beszéltem.
Hogy elmegyek. Hogy leveleket írok.
Hogy ott valahol róla álmodok, róla aki emlékszik
arra, ahogyan ujjaimmal –
mint költeményeimen,
mint a rózsákon...
Mondogattam, buta vagy.
A Mosztárt áztató
súlyos, kék esőkről beszéltem.
Beszéltem. Minderől beszéltem.
Egy Tündéről beszéltem és ott
holmi mosztári esőkről!
*Zubac, Pero (1945) – az egyik vezető bosnyák(?), szerb(?), jugoszláv(?) költő. Legismertebb verse: Mosztári esők (Mostarske kiše) - **Azon az estén, Kajan Ibrahim (1944) – bosnyák irodalmár mosztári könyvbemutatóján a promotor szerepében a fiatal költő lépett fel.
|