Páncél szügyét a fergetegnek
halálra-szánt daccal szegi.
Virágos kikötőre gondol:
ezer kendő intett neki.
Jól tudja, egyszer nincs menekvés,
az útnak vissza-útja nincs.
Örök zátonyra fogja testét
a diadalmas jégbilincs.
Megyek a Rasmussen hajóján,
zivataros fedélzeten,
s mint Childe Harold, a partra küldöm
jóéjt kívánó énekem.
Olykor keresve visszanézek:
szép volt az élet? Nem tudom.
Köd-óriások kergetőznek
mögöttem a sötét úton.
Kiáltanék az éjszakába,
kiáltásomra nincs "hahó".
Kísértetes magányosságba
siklik a páncélos hajó.
Ahol kiköt, fehér öbölben
virág és asszony nem terem.
A jég zengése zúg alattunk,
a jég zengése végtelen.
Szívem fölött egy déli emlék
tévedt sugara átoson.
Lengő fekete lobogóval
Valaki vár a póluson.
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
