Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Örkény István: Presztízs

Örkény István portréja

Presztízs (Magyar)

Két hétig terveztük, hogy majd veszünk. Mindennap megálltunk a kirakatok előtt, sóváran néztük. Végül is a születésem napján, április 5-én déli tizenkét órakor megkérdeztük, mibe kerül.
- 275 frankba - mondta a gyümölcsárus. - Elsőrendű, teljesen friss, zamatos ananász.
A feleségem drágállotta, én nem. A görögdinnyéhez képest persze sok, de az ananászhoz képest bizonyára nem. Megvettük, hazavittük. Beállítottuk egy hamutartóba, néztük. Körbejártuk, barátkoztunk vele, dicsértük, milyen szép és egzotikus. A tetején külön növény hajtott ki belőle, valami pálmaféle; ha locsolnánk, vagy vízbe tennénk, talán hamarosan nagyra nőne és kivirágzana.
A szállóban rögtön híre futott, hogy a kilencesben vettek egy ananászt. A takarítónő bejött, és bemutatkozott - eddig a percig ugyanis színét se láttuk -, és azt javasolta, hogy hámozzuk meg, és fölszeletelve, kristálycukorral meghintve hagyjuk állni egy vagy két napig.
„Ostobaság - mondta egy angol diáklány a lépcsőfordulóban. - Rummal egyék, úgy a legfinomabb.”
Egy honfitárs, akivel eddig csak köszönő viszonyt tartottunk, cédulát csúsztatott az ajtóhasadékba.
„Ne hallgassanak senkire - írta. - Jó vastagon le kell hámozni, mert a héja élvezhetetlen, de a húsát úgy kell fogyasztani, ahogy van.”
Este meghámoztuk és megettük. Semmi íze sem volt. Alig valamivel volt rosszabb, mint a tök. Nyersen is, cukorral is, rummal is. Nagy nehezen legyűrtük, ittunk rá egy pohár vizet. Harmadnap szembetalálkoztunk az angol lánnyal a folyosón.
„Hogy ízlett?” - érdeklődött.
„Nagyon” - feleltem. Felsóhajtott.
„Hiába - mondta -, az ananász, ananász.”
Azóta lopva megmegállok a gyümölcsárus standja előtt, és vágyakozva nézem az ananászokat.



FeltöltőKovács Éva
Az idézet forrásaOSZK MEK

Prestige (Angol)

We’d been planning to buy it for two weeks. Each day we stood in front of the shop-windows with a yearning look. Finally at 12 a.m. April 5, my birthday we asked how much it cost. ’275 francs,’ said the greengrocer. ’First rate, absolutely fresh, juicy pineapple.’  My wife found it too expensive, I didn’t. Of course, compared to a watermelon it indeed was expensive, but compared to a pineapple it probably wasn’t. We bought it and took it home. We put it in an ashtray and watched. Walked round it, tried to make friends, we said how beautiful and exotic it was. There was an extra plant growing out of its top, a sort of palm; in case we watered, or put it into some water, it might soon grow big and start blooming.
The news got round in no time that in Room 9 a pineapple had been bought. The cleaning woman came in, introduced herself – till that moment namely we hadn’t even known if she existed at all -  she suggested peeling it and then keeping it sliced with a bit of granulated sugar for two days or so.
’Nonsense,’ said an English college girl on the stairs. ’Eat it with some rum, the best taste ever.’
A fellow countryman, up to that time just a nodding acquaintance, slid a slip of paper under the door.
’Don’t listen to anyone,’ was the message, ’just peel it pretty thickly, that part would indeed taste bad, but the flesh itself should be eaten as it is.’
In the evening we peeled and ate it. It had no flavour at all. Tasted just a little bit worse than a pumpkin. No matter if raw, with sugar or rum. We struggled to choke it down, then drank a glass of water.
Three days later we met the English girl in the hall.
’How did you like it?’ she inquired.
’Very much,’ I answered. She sighed.
’Well,’ she said, ’a pineapple is a pineapple.’
Since then I’ve kept stealthily stopping at the greengrocer’s stall and watch the pineapples with a yearning look. 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaN. U. K.

minimap