Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Örkény István: Orgoglio professionale (Szakmai önérzet Olasz nyelven)

Örkény István portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Szakmai önérzet (Magyar)

Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.
– Állatművész vagyok – mondtam.
– Mit tud? – kérdezte az igazgató.
– Madárhangokat utánzok.
– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.
– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
– Passzé – mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon. 



KiadóÖrkény István: Egyperces novellák, Új Palatinus Könyvesház Kft.

Orgoglio professionale (Olasz)

Io sono un uomo dal carattere forte!
Son capace di trattenermi.
Il mio volto non rivelava niente, eppure il lavoro di lunghi
anni, il riconoscimento del mio talento, tutto il mio futuro
era in gioco.
- Sono un’artista degli animali – dissi.
- Cosa sa fare? – domandò il direttore.
- Imito la voce degli uccelli.
- Spiacente – fece cenno – è passato di moda.
- Come sarebbe? Il grugare della tortora? Il cinguettio del
migliarino di palude? Il pigolio della quaglia? Lo squittire del
del gabbiano? Il canto dell’allodola?
- Appartiene al passato – disse annoiato il direttore.
Questo mi aveva fatto male. Ma credo, che il mio viso non
rivelasse niente.
- Arrivederci – dissi educatamente, e volai fuori dalla
finestra aperta.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap