Összekapaszkodva (Magyar)
Valaki régóta követ Az utamon, Lépésről lépésre, Keze a vállamon, Valaha ismertem, Valaha szerettem, Úgy rémlik, kértem is, Maradjon mellettem, De az út rögös lett, Hosszabb, mint gondoltam, Én sem vagyok már oly Vakmerő, mint voltam, Bezárult a szívem, De ő csak jön velem, Szólnék, de nem tudok, Küldeni nem merem. Ki tudja mért van itt, Ki tudja, mit vár még, Ha szívéhez egyszer Új utat találnék, Megkérdezném talán, Miért hisz még bennem? Miért nem enged el, Hogyha el kell mennem? Összekapaszkodva Lépkedünk és tudom, Sokáig így lesz még: Keze a vállamon, Szótlanul s remélve Hogy túl a közönyön, Megállok majd egyszer, S mindezt megköszönöm. Feltöltő | Fehér Illés |
Kiadó | Underground kiadó |
Az idézet forrása | Befejezetlen szimfónia |
Könyvoldal (tól–ig) | 20-21. |
Megjelenés ideje | 2016. |
|
|