Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

A. Túri Zsuzsa: Uspomene na zverstva (Emlékek az embertelenségről Szerb nyelven)

A. Túri Zsuzsa portréja

Emlékek az embertelenségről (Magyar)

Petschauer

Fára mászni és kukorékolni
mire volt jó a mentesség
az érmek itt nem értek semmit
s a semlegesség
nem létezett
honfitársai gyalázták 
nem az ellenfél
jéghideg víz fagyott testére
megfagyott ő is estére
miközben szemei előtt
aranykardok villogtak.

***

Amikor az utolsó remény is
elhalt mert nem válogatták ki munkára 
tudta felesleges miközben sorban állt a kamra előtt öregen 
vacogva arra gondolt talán lehet 
üzenni 
a környező falvaknak
az emberek elhiszik
eljönnek megsemmisíteni az embertelen
világot megmentik aki menthető lehet 
üzenni 
füstjellel 
a környékre és esetleg 
haza.

***
A menet megállt s vele a csizmacsattogás
elhallgatott az ének 
csönd lett teremtés előtti 
visszanéztek rá ahogy kilépett a sorból 
eltűnt a nyaklánc mondta 
könnyek közt hajolt a földre 
az első ütés után az árokba fordult
a mama nyaklánca eltűnt suttogta 
miközben puskatussal agyonverték.

*** 
Nem hitte el amit meséltek
szerintük összevarrják az ikreket 
ő azt mondta hiszem ha látom
de nem volt ideje
ment ő is az első csoporttal
a feleslegesekkel
a kamrák felé.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2307-emlekek-az-embertelensegrol.html

Uspomene na zverstva (Szerb)

Pečauer*
 
Penjati se na drvo i kukurekati
čemu je služilo izbavljenje
medalje ovde ništa nisu vredele
a neutralnost
nije postojala
sunarodnjaci su ga beščastili
ne protivnici
njegovo telo led je pokrilo
do naveče i on se smrznuo
dok ispred njegovih očiju
zlatne sablje sevale.
 
***
Kad je i poslenja nada
nestala jer ga na posao nisu izabrali
znao je izlišno je dok je u redu ispred komore ostarelo
cvokoteći
stajao pomislio je možda je moguće
okolnim selima
poruku poslati
ljudi će poverovati
doćiće uništiti bezdušan
svet spasiti što se spasiti može
poruku poslati
znacima dima
okolini i eventualno
doma.
 
***
Kolona se stala a i tutanj čizama
utihnula je pesma
nastala je tišina ona pre stvaranja
pogledali su ga kako je iz kolone istupio
nestala mi je ogrlica rekao je
suznim očima se ne zemlju sagnuo
posle prvog udarca u jarak je pao
nestala je mamina ogrlica šaputao je
dok su ga kundacima ubili.
 
***
Što su pričali nije poverovao
tvrdili su blizance sašiju
on je rekao verujem ako vidim
ali nije imao vremena
sa prvom grupom je išao
sa suvišnima
prema komorama.
 
*Atila Pečauer (Petschauer Attila: 1904 – 1943, mađarski mačevalac, olimpijski pobednik.)



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap