A. Túri Zsuzsa: Post mortem (Post mortem Szerb nyelven)

Nem akarok a föld gyomrában 
rohadni
nem 
kell 
márvány kőlap, virág, vagy kereszt,
remélem könnyű lesz nektek elfogadni,
hogy mi eddig tartott, 
végleg 
elereszt.

Tisztulni akarok, 
dobjatok a tűzbe,
hadd legyek 
füstfelhő, pernye, hamu, por,
csak dalban maradjak, 
emlékekbe fűzve,
ne 
legyen 
imádság, vagy halotti tor.

Két kiló 
hamumat 
szórjátok a szélbe,
s mazsolaszín égen, üstökös legyek,
olvadjak 
pörögve a díszletbe, 
végre,
szippantsanak be a 
végtelen terek.

Ne želim u utrobi zemlje
truliti
mermerska ploča, cvet ili krst mi
ne
treba,
nadam se biće vam lako prihvatiti,
što me je dovde držalo
zavek me
ispusti.
 
Želi da se očistim,
u vatru me bacite,
neka budem
oblak dima, gar, pepeo, prašina,
neka tek u pesmi ostanem
u uspomene utkano
nek ne
bude
molitve ili daće.
 
Dve kile
mog pepela
u vetar bacite,
neka na nebu boje grožđice kometa budem,
neka se vrteći
u okoliš utopim,
neka me
beskonačan prostor
udiše.