Acsai Roland: A sólymok kikelnek a tojásból

Kitörtek szűkké vált
Mészkőbarlangjaikból –
 
Megelevenedett, fehér
Cseppkövek, és éhesen
Tátogni kezdenek.
 
Most már semmi sincs köztük,
És a világ között – hozzáköti
Őket az örökös éhség.
 
Apjuk a köldökzsinór,
Amin keresztül az élelem
Érkezik.
 
Saját csőrükkel
Vágják majd el,
Ha kirepülnek, és nem lesz
Rá többé szükségük.

Having broken out of their confining
Limestone caverns -

White stalagmites warmed into life -
They begin
To hungrily gawp.

Now there's nothing between
Them and the world - they're tied to it
By constant hunger.

Their father is the umbilical cord,
Through which
The food arrives.

They'll sever it
With their own beaks,
When they fly out, and will no longer have
Any more need of him.