Acsai Roland: A végtelenben

Szarvast akartunk látni télen,
Az erdő és a tisztás találkozásánál,
De csak a naplementét láttuk –
Aztán mégis megérkeztek.
 
Az ég alján megjelentek a fák,
Mint karcsú szarvasok.
Amikor agancskoronáik közé vették
A napot, minden águk felizzott.
 
Aztán lehajtott nyakkal, óvatosan
A sötétlő dombok mögé ejtették,
Hogy össze ne törjön,
Mint egy narancssárga tányért.
 
Egymás mellett álltunk,
És az árnyékaink hirtelen
Olyan hosszúra nőttek,
Hogy a végtelenben találkoztak.

We wanted to see stags in winter,
Where woods and clearing met,
But only saw the sunset -
Then they came after all.
 
The trees appeared at sky's edge
Like slender stags they were.
When they with horny crowns surrounded
The sun, their branches came aglow.
 
Then with necks bent, they carefully,
Like an orange-yellow plate,
They dropped it past the darkening hills
Made sure it would not break,
 
We stood beside each other,
And our shadow suddenly grew
So long that they
Met each other in infinity