Ölembe hajtott fejjel
Elaludtál a vonaton
Két állomás között,
Talán semmi különös
Nem volt abban a pillanatban,
Nekem mégis sokat jelentett.
Szikráztak a csupasz ágak
Áramszedői, és a sín olyan volt,
Mint egy szán nyoma a hóban,
És úgy éreztem, mintha átszálltunk
Volna egy másik szerelvényre,
A valóságos vonat tovább robogott
Az ablakunk mellett, mi meg
Ott maradtunk az álombeli kocsiban,
És nem tartottam attól, hogy a kalauz
Leszállít, hiszen volt érvényes
Jegyem. Te voltál az, ahogy ott
Feküdtél az ölemben.