Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ady Endre: Străbunul Kaján (Az ős Kaján Román nyelven)

Ady Endre portréja

Az ős Kaján (Magyar)

Bibor-palásban jött Keletről
A rímek ősi hajnalán.
Jött boros kedvvel, paripásan,
Zeneszerszámmal, dalosan
És mellém ült le ős Kaján. 

Duhaj legény, fülembe nótáz,
Iszunk, iszunk s én hallgatom.
Piros hajnalok hosszú sorban
Suhannak el és részegen
Kopognak be az ablakon. 

Szent Kelet vesztett boldogsága,
Ez a gyalázatos jelen
És a kicifrált köd-jövendő
Táncol egy boros asztalon
S ős Kaján birkózik velem. 

Én rossz zsaketben bóbiskálok,
Az ős Kaján vállán bibor.
Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen
S az asztalon ömlik a bor. 

Ó-Babylon ideje óta
Az ős Kaján harcol velem.
Ott járhatott egy céda ősöm
S nekem azóta cimborám,
Apám, császárom, istenem. 

Korhely Apolló, gúnyos arcú,
Palástja csusszan, lova vár,
De áll a bál és zúg a torna.
Bujdosik, egyre bujdosik
Véres asztalon a pohár. 

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,
Bocsáss már, nehéz a fejem.
Sok volt, sok volt immár a jóból,
Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
Apám, sok volt a szerelem.« 

Nyögve kinálom törött lantom,
Törött szivem, de ő kacag.
Robogva jár, kel, fut az Élet
Énekes, véres és boros,
Szent korcsma-ablakunk alatt. 

»Uram, kelj mással viadalra,
Nekem az öröm nem öröm.
Fejfájás a mámor s a hírnév.
Cudar álmokban elkopott
A büszke oroszlán-köröm.« 

»Uram, az én rögöm magyar rög,
Meddő, kisajtolt. Mit akar
A te nagy mámor-biztatásod?
Mit ér bor- és vér-áldomás?
Mit ér az ember, ha magyar?« 

»Uram, én szegény, kósza szolga,
Elhasznált, nagy bolond vagyok,
Miért igyak most már rogyásig?
Pénzem nincs, hitem elinalt,
Erőm elfogyott, meghalok.« 

»Uram, van egy anyám: szent asszony.
Van egy Lédám: áldott legyen.
Van egy pár álom-villanásom,
Egy-két hivem. S lelkem alatt
Egy nagy mocsár: a förtelem.« 

»Volna talán egy-két nótám is,
Egy-két buja, új, nagy dalom,
De, íme, el akarok esni
Asztal alatt, mámor alatt
Ezen az ős viadalon« 

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,
Nincs semmi már, csak: a Bizony,
Az ős Bizony, a biztos romlás,
Ne igézz, ne bánts, ne itass.
Uram, én többet nem iszom.« 

»Van csömöröm, nagy irtózásom
S egy beteg, fonnyadt derekam.
Utolszor meghajlok előtted,
Földhöz vágom a poharam.
Uram, én megadom magam.« 

S már látom, mint kap paripára,
Vállamra üt, nagyot nevet
S viszik tovább a táltosával
Pogány dalok, víg hajnalok,
Boszorkányos, forró szelek. 

Száll Keletről tovább Nyugatra,
Új, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,
Hült testtel, dermedt-vidoran
Elnyúlok az asztal alatt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Străbunul Kaján (Román)

Din Est veni în port purpuros
A rimei zori străbun.
Voios veni, cu armăsar,
Cu instrument, cânta măcar,
Kaján lângă mine zăcu.

E voinic, mie-mi cântă,
Bem, bem, eu îl ascultam.
Aurore-n șiruri lungi
Gonesc și buimăcite
Ne ciocănesc prin geam.

Sfântul Est cu extaz pierdut,
Ăsta e prezentul infam
Și viitorul cețos, ornat,
Joacă pe masă cu vin,
Și Kaján mă va lichida.

Moțăi în jachetă ruptă,
Kaján porfiră poartă.
Cruce, lumânări, alean.
E sport mare, trist, infinit
Și pe masă vin se varsă.

Încă din vechiul Babilon
Kaján e dușmanul meu.
I-a trecut pragul un străbun
De atunci e prieten,
Tată, împărat și zeu.

Apollo pilit, malițios,
Mantia cade, calul stă,
Balul merge, lupta ar vui.
Umblă pe masa cu sânge,
Tot umblă încă o cupă.

,,Măria-ta, fratele pios,
Scuze, capul mi-e greu.
Mult, mult a fost deja de bine,
Cu mult păcat, nopți cu dor,
Tată, a fost amor destul.''

Gemând, predau lira ruptă,
Inima spartă, să râdă.
Gonind umblă, fuge Viata,
Cu cântec, cu sânge si vin,
Sub geamul-sfânt de crâsmă.

,,Doamne, ia-l la trântă pe altul,
Deliriul, nu-i delir.
Chin la cap, beția, faima.
În vise lașe s-a tocit
Gheara de leu, e știrb'.

,,Doamne, ogoru-mi e maghiar,
Steril, presat. Tot stimulul
Tău amețitor, ce vrea?
Are rost cupa de sânge?
Are rost omul, dacă-i ungur?
 

,,Doamne, eu-s un biet servitor,
Uzat, sunt un mare nebun,
Să beau până prăbușesc?
Bani nu am, crezul s-a dus,
Forță n-am, îmi dau sufletul.''

,,Doamne, mama: femeie sfântă.
Leda, să fie sfințita.
Am niște vise licăriri,
Câte un adept. În suflet
O mare mocirlă: dihania.''

As avea chiar câte-un cântec,
Câte-un vers, nou, trupesc,
Dar, iată aș vrea să cad
Sub masă, sub tâmpeală,
La acest litigiu strămoșesc.

,,Doamne, lasă-l pe sluga ta tristă,
Nu e nimic, doar: Certul,
Certul străbun, declinul sigur,
Nu mă vrâji, lovi, pili.
Doamne, aș găta cu băutul.''

,,Am greată, o mare îngrozire,
Mă dor șalele uscate.
Mă aplec ultima oară,
Îmi arunc jos paharul.
Doamne, asta va fi cedare.''
 

Mă bate pe umăr și râde,
Văd cum pleacă-n călare,
Și sunt luați cu șamanul
De cânt păgân, zori viu,
Stafii, vânturi calde.

Zboară din Est acolo-n Vest,
Chemat de luptă mârșavă,
Eu cu cruce, cupă spartă,
Cu trup răcit și amorțit
Mă voi lungi sub masă.

 



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásasaját

minimap