Ady Endre: Itthon az urfi
Itthon az urfi (Magyar)Óh, csak itthon urfi, az urfi: Törött, paraszti pajtásokkal Busan-vidáman foly a beszéd: Jó a feleség s nincs feleség.
Jön szurtos hadja a kicsiknek S régi apjukat nézem bennük: Roncs már is mind s vénségre szakadt. Szólok csöndben: el ne hagyd magad.
Iszonya az öregedésnek, Feleségtelen csintalanság, Áve, akitől csoda ered. Gyerek, aki gyerekért gyerek.
Hisz harminc éve így csatangol Szegény fejem s bölcsen csinálja: Tul az igás és malmos körön Néha mégis elfog az öröm.
Néha mégis urfi az urfi, Öreg cimborákat sajnálhat S tán sokat sir, de hogyha lehet, Gyermekül old szivet és nevet.
1914, június
|
Kérjen fordítást! |