Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

André Ferenc: gli aspetti negativi della fuga (a menekülés hátulütői Olasz nyelven)

André Ferenc portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

a menekülés hátulütői (Magyar)

ahogy elindultunk, éreztem, hogy
itt valami nem stimmel, tényleg
biztos voltam benne, a zöld
skodánkban voltunk, és mondtam,
hogy én nem akarok vezetni,
nem is tudok, de te győzködtél,
hogy jó lesz, pedig tudtam,
ha odaülök, akkor utolérnek,
és azt nem engedhetem, mert
akkor jönnek, és megkérdezik,
hogy mit is akarunk, és ezt a
kérdést nem bírnánk elviselni,
az ég szerelmére, egyszerűen nem
engedhetjük ezt, közben recsegett
valami rossz rádió, mondtad,
tegyem el, mert olyan altató
zene megy, hogy beragadnak
a szemeid a sárba, mindig ilyen
körülményesen fogalmaztál,
talán én is tőled tanultam, de hát
akkor ketten voltunk, megtehetted,
és nem akartam, hogy lelassuljunk,
mert akkor megtalálnak, szóval
tettem valami bluest, azt szereted,
örök, mint az elfojtás, mondod,
már megint hogy mondhatsz ilyet,
de nem akartam akadékoskodni,
ekkor megérkeztünk az öbölhöz,
ahol tudtuk, hogy oda már nem
jöhetnek utánunk, és kiszálltunk,
és persze nem volt fürdőruha,
mert nem ide indultunk, így
meztelenül mentél be a vízbe,
és mondtam, hogy nálad szebben
senki nem tudná hordani a bőröd,
de én nem mertem betenni
a lábam a vízbe, mert ott osonnak
a halak mindenütt, és engem kiver
a verejték, ha hozzám érnek, nem
bízom bennük, túl sok mindent
hallgatnak el, mondtam, de te is,
mondtad, de inkább gyere ki te is,
mert mi van ha kijönnek a medúzák,
úgyhogy kiúsztál, és én akkor
azt mondtam, nem akarok meghalni,
és te mondtad, nem fogsz, pedig már
szaporodtak a hajamban a tetvek és
a szakállam is viszketett, te egyenként     
szedted ki, mondtad, úgy nem fáj
annyira talán, kétezerszáztizenöt,
pont ennyit húztál ki, számoltad,
pontosan, és azt is, hogy mennyi
maradt, egyenleteket rajzoltál
akkor a homokba, és én féltem,
hogy mi van, ha kifakadnak az egek,
akkor minden hiábavaló volt, miért
jöttünk volna eddig, de te mindig
olyan karcsú voltál, mondtam,
még az eső is máskép csorog végig
rajtad, és akkor láttam, hogy eltűnt
a skoda, és benne volt a kulcs
és minden, és eltűntek a felhők,
de az öböl is túl messze volt már,
és lerántottál a fűbe, mondtad,
nehogy meglássanak, és szúrta
az arcom és belement a föld a
számba, és már sötét volt,
és dideregtünk, a szél csiklintotta
a hátunk, és tudtuk, hogy
hamarosan ránk találnak,
így, kiszolgáltatottan, te meg
csak amiatt aggódtál, hogy
ha nem érünk haza időben,
nem tudod megfőzni a lencsefőzeléket.
 




FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://drot.eu

gli aspetti negativi della fuga (Olasz)

come siamo partiti, sentivo, che qui
qualcosa non quadra, davvero, ne ero
sicuro, eravamo seduti nella nostra
škoda verde, e dissi, che non voglio
guidare, non son neppure capace,
ma tu insistevi, che andrà tutto bene,
eppure sapevo, che se mi siedo di là,
ci raggiungeranno, e questo non posso
permettere, perché allora vengono
e domanderanno cosa è che vogliamo,
e questa domanda per noi sarebbe
insopportabile, per l’amor del cielo,
questo semplicemente non possiamo
permettere, intanto qualche scassata
radio stava gracchiando, mettila via,
mi dicesti, perché la musica ti
conciliava il sonno, ti si incollavano
gli occhi nel fango, formulavi sempre
così in modo elaborato, forse anch’io
avevo imparato da te, ma allora
eravamo in due, potevi farlo, ed
io non volevo rallentare, perché allora
ci avrebbero trovati, insomma misi
qualche musica blues, quella ti piace,
è eterna, come la soppressione, dici,
di nuovo, come fai a dire certe cose,
ma non volevo far discussione, allora
siamo arrivati alla baia, dove sapevamo,
che non potevano più raggiungerci,
siamo scesi dalla machina, ovviamente
costumi di bagno non c’erano,
perché non è qui che eravamo diretti,
così sei entrata nuda nell’acqua, e dissi,
che la tua pelle, meglio di te, nessuno
potrebbe portare, ma io non osavo
mettere il piede nell’acqua, perché
là guizzano i pesci dovunque, e se mi
toccano mi vengono i brividi di pelle,
non ho fiducia in loro, tacciono su
troppe cose, dissi, ma lo dicesti anche
tu, meglio se vieni fuori anche tu,
perché cosa succede se vengono anche
le meduse, così sei venuta fuori,
ed io allora dissi, che non volevo
morire, e tu dicesti, non morirai,
sebbene tra i miei capelli i pidocchi si
stavano già moltiplicando, mi prudeva
pure la barba, tu li levasti uno ad uno,
dicesti, che forse così non fa tanto male,
duemila centoquindici, esattamente,
tanti ne avevi levato, li contavi, in
modo preciso, anche quanti ne erano
rimasti, e allora disegnavi equazioni
nella sabbia, e io avevo paura, che
succederà se si scatenano i cieli,
allora sarà stato tutto invano, esser
venuti fin qua, ma tu eri sempre
così snella, dissi, su di te perfino
la pioggia scorre diversamente e allora
vidi, che la škoda era sparita,
con la chiave inserita e tutto il resto,
son sparite le nuvole, ma ormai
anche la baia era troppo lontana,
e mi avevi trascinato giù nell’erba,
dicesti, per non farci vedere,
e mi pungeva il viso e la terra mi
entrava in bocca, ed era  già buio
e stavamo tremando, il vento ci
solleticava la schiena, e sapevamo
che presto ci avrebbero trovati, così,
in questo stato di vulnerabilità, tu
invece ti preoccupavi soltanto che
non saremmo arrivati in tempo a casa,
per cuocere la minestra di lenticchie.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap