Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Mátyás anyja

Arany János portréja

Mátyás anyja (Magyar)

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.

„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendő.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!”

„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”

„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” –

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.

„Hamar a
Madarat!…
El kell venni tőle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.

Napestig
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.

Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!” 



Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Mátyási ema (Észt)

Örzsébet
Szilágyi
kirjutas kord kirja,
armastus-
pisaraist
läbinisti märja.

Pojale
kiri sai,
Praha linna mingu,
rõõmsaid häid
sõnumeid
vangipõlve viigu.

„Lapsuke!
Ära sa
lahku Praha linnast;
lunastan
välja su
vangist igal hinnal.

Kulda ja
hõbedat
sinu eest ma annan;
koduteed
sinule
südames ma kannan.

Ära sa
lahku sealt,
minu ainus orblaps!
Kes mu poeg
on, kui õel
vandenõu läeb korda?

Andke see
kirjake
Mátyás Hunyadile,
teistele
mitte, vaid
isiklikult üle.”

Tumedast
vahast lööb
kirja peale templi;
palkonil
ootavad
kuninglikud teenrid.

„Kes küll viib
kiiremalt
minu kirja Prahha?
Vaeva eest
ratsu ja
sada kullast raha.”

„Mina viin,
mina võin
nädalaga naasta.”
„Armastav
süda teeb
sellest seitse aastat!”

„Mina viin,
sõna toon
kolme päeva jooksul.”
„Armastav
süda teeb
sellest suisa kolm kuud!”

„Issake,
issake,
miks mul pole tiibu,
emalik
igatsus
kõigist rutem liigub!” —

Tuleb nüüd,
tuleb nüüd
mustasulgne kaaren;
Hunyadi
kilbi peal
istub tema naaber.

Laskus ta,
laskus ta
mustast keeristormist,
haaras siis
sõnumi
otse ema sõrmist.

„Kiiresti
järele!…
Võtke kiri linnult!”
Tuhanded
jooksevad
püssiga ta kannul.

Linde nad
lasevad
maha mitmeid sadu:
salaja,
jäljetult
kirjaviija kadus.

Õhtuni
metsas kütt
tühja taga ajab:
südaööl
koputus
lese aknal kajab.

„Kes seal on?
Mis seal on?
Mustasulgne kaaren!
Tal on veel
kiri või
selle moodi poogen.

Punane
pitsat peal,
peenelt voldit kiri:
õnnistet,
õnnistet
on see käekiri!”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.scribd.com

minimap