Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Rege a csodaszarvasról

Arany János portréja

Rege a csodaszarvasról (Magyar)

Száll a madár, ágrul ágra,

Száll az ének, szájrul szájra;

Fű kizöldül ó sirhanton,

Bajnok ébred hősi lanton.

 

Vadat űzni feljövének

Hős fiai szép Enéhnek:

Hunor s Magyar, két dalia,

Két egytestvér, Ménrót fia.

 

Ötven-ötven jó leventét

Kiszemeltek, hogy követnék;

Mint valamely véres hadra,

Fegyverkeztek könnyű vadra.

 

Vad előttük vérbe fekszik,

Őz vagy szarvas nem menekszik;

Elejtették már a hímet -

Üldözik a szarvas-gímet.

 

Gím után ők egyre törnek

Puszta martján sós tengernek,

Hol a farkas, hol a medve

Sohasem járt, eltévedne.

 

De a párducz, vad oroszlán

Végig üvölt a nagy pusztán,

Sárga tigris ott kölykezik,

Fiát eszi ha éhezik.

 

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek;

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

 

Már a nap is lemenőben,

Tüzet rakott a felhőben;

Ők a szarvast egyre űzik, -

Alkonyatkor im eltűnik.

 

Értek vala éjszakára

Kur vízének a partjára;

Folyó víznek partja mellett

Paripájok jól legelhet.

 

Monda Hunor: itt leszálljunk,

Megitassunk, meg is háljunk,

Monda Magyar: viradattal

Visszatérjünk a csapattal. -

 

Haj, vitézek! haj, leventék!

Micsoda föld ez a vidék,

Hogy itt a nap száll keletre?

Nem, mint máshol, naplementre?

 

Szólt egy bajnok: én ugy nézem,

Hogy lement az déli részen.

Szólt egy másik: nem gondolnám:

Ott vöröslik észak ormán.

 

Folyamparton ők leszálltak,

Megitattak, meg is háltak,

Hogy majd reggel, viradattal

Hazatérnek a csapattal.

 

Szellő támad hűs hajnalra,

Bíborodik az ég alja;

Hát a szarvas nagy merészen

Ott szökdécsel, túl a vizen.

 

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek;

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

 

Nosza rajta, gyors legények!

Érjük utól azt a gímet.

És – akarva, akaratlan -

Űzik ismét szakadatlan.

 

Kur folyót ők átalúszták,

Még vadabbak olt a puszták,

Ember ottan egy fűszálat,

Egy csöpp vizet nem találhat.

 

A föld háta fölomolván,

Sziksót izzad csupasz ormán,

Forrás vize nem iható,

Kénköves bűzt lehel a tó.

 

Forrás keble olajt buzog;

Itt is, ott is égnek azok,

Mint sok őrtűz setét éjjel

Lobban a láng szerteszélyel.

 

Minden este bánva bánják,

Hogy e vadat mér’ kivánják,

Mért is üzik egyre, nyomba, -

Tévelyitő bús vadonba.

 

Mégis, mégis, ha reggel lett,

A gímszarvast űzni kellett,

Mint töviset szél játéka,

Mint madarat az árnyéka.

 

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek;

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

 

Vadont s a Dont ők felverik

A Mejóti kis tengerig;

Süppedékes mély tavaknak

Szigetére ők behatnak.

 

Ott a szarvas, mint a pára

- Köd előtte, köd utána -

Mig az ember szélyelnézne:

Szemök elől elenyésze.

 

Hóha! hóha! Hol van a vad? -

Egy kiáltja: ihon szalad!

Más kiáltja: itt van, itten!

A harmadik: sehol sincsen!

 

Minden zugot megüldöznek,

Minden bokrot átaldöfnek;

Gyik ha rezzen, fajd ha rebben:

De a gímvad nincs ezekben.

 

Szóla Magyar: hej! ki tudja

Merre van a hazánk útja?

Kerek az ég mindenfelé -

Anyám, anyám, meghalsz belé!

 

Szóla Hunor: itt maradjunk!

Tanyát verjünk; itthon vagyunk;

Selyem a fű, édes a víz,

Fa-odúból csöpög a méz.

 

Kék folyam ad fényes halat,

Vőrhenyő vad izes falat,

Feszes az íjj sebes a nyíl,

Harczkalandon zsákmány a díj.

 

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek,

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

 

Hogy eluntak otthon űlni,

Halat csalni, őzet űzni:

Új kalandra, szebb csatára

Ereszkedtek a pusztára.

 

Puszta földön, sik fenyéren

Zene hallik sötét éjen,

Zene, síp, dob, mély vadonban,

Mintha égből, mint álomban.

 

Tündér lyányok ottan laknak,

Tánczot ropnak, ugy mulatnak;

Szőve ködbül sátoruk van:

Ugy mulatnak sátorukban.

 

Férfi egy sincs közelébe’;

De a földi lyányok szépe:

Lyányai Belárnak, Dúlnak,

Tündérséget ott tanulnak.

 

Dúl királyé, legszebb, kettő;

Agg Beláré tizenkettő;

Összesen mind: száz meg kettő

A tündérré válni kezdő.

 

Kemény próba: férfit ölni,

Kilencz ifjat megbüvölni,

Szerelemre csalogatni,

Szerelemtől szűz maradni.

 

Így tanulnak tündérséget,

Szivszakasztó mesterséget;

Minden éjjel számot adnak,

S minden éjjel úgy vigadnak.

 

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek;

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

 

Hang után ők, szembe széllel,

Fény után ők, födve éjjel,

Mennek óvást, mennek árnyon;

Ki lepét fog, lopva járjon.

 

Monda Magyar: ez a síp-hang,

Bátya, bennem végig csikland;

Monda Hunor: vérem’ hatja

Szűzek árnya-fordulatja.

 

Haj vitézek! haj elébe!

Kiki egyet az ölébe!

Vigyük haza asszonyunkat;

Fújja felszél a nyomunkat.

 

Sarkantyúba lovat vesznek,

Kantárszárat megeresztnek;

A leányság benn, a körbe’ -

Mind a körbe’, sok az ölbe’.

 

Nagy sikoltás erre támad,

Futna szélyel a leányhad;

Elől tűzbe, hátul vízbe,

Mindenkép jut férfi kézbe.

 

Tündér lyányok ott eltűntek,

Szárnyok lévén elrepűltek;

De a többi hova legyen?

Földbe bújjon? elsülyedjen?

 

Abbul immár nincsen semmi:

Szűzi daczczal tündér lenni;

Vágtat a ló, és a pusztán

Nagy üres éj hallgat oztán.

 

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek,

Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szájrul szájra.

 

Dúl leányi, a legszebbek,

Hunor, Magyar nője lettek;

S a leventék, épen százan,

Megosztoztak mind a százon.

 

Büszke lyányok ott idővel

Megbékéltek asszony fővel;

Haza többé nem készültek

Engesztelni fiat szüllek.

 

Tó szigetje édes honná,

Sátoruk lőn szép otthonná,

Ágyok áldott nyugalommá:

Nincs egyéb, mi őket vonná.

 

Fiat szültek hősi nemre,

Szép leányt is szerelemre;

Dali törzsnek ifjú ágot,

Maguk helyett szűz virágot.

 

Hős fiakból ketten-ketten,

Két vezéré kétszer-ketten,

Feje lőn mind egy-egy nemnek:

Száznyolcz ágra ezek mennek.

 

Hunor ága hún fajt nemzett,

Magyaré a magyar nemzet;

Szaporúság lőn temérdek:

A szigetben nem is fértek.

 

Szittya földet elözönlék,

Dúl királynak dús örökjét; -

És azóta, hősök párja!

Híretek száll szájrul szájra.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://versek.awardspace.biz/versek

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia1
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi1
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:

Kapcsolódó videók


minimap