Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: V. László

Arany János portréja

V. László (Magyar)

Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.

„Ki az? mi az? vagy úgy -”
„Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.”

A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
Budának tornyiról.

„Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?”
„A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög.”

Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -
Ereszkedik alá.

„Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -”
„Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
S a gyermek, az fogoly.”

Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...
Kanizsa, Rozgonyi.

„Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!”
„Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab –
Nincsen, uram, sehol.”

A felhő kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.

„El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb.”
„Miért e félelem?
Hallgat minden elem
Ég s föld határa közt.”

Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél
Kanizsa, Rozgonyi.

„Messze még a határ?
Minden perc egy halál!”
„Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk
A gyermek, a fogoly.”

Az alvó felvirad,
A bujdosó riad;
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg
S villámlik messziről.

„Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!”
„Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!”

Állj meg, boszú, megállj:
Cseh földön űl a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,
De visszajő a rab...! 



Ladislav V (Szlovák)

Noc; tma ni žúzoľ. Juh
buráca. V oblohu
čnie hrdo Budín-hrad,
s veže mu škripotať
čuť z kovu kohúta.

 „Kto to, ký pohyb? i —“
„Len obráť sa a spi,
môj kráľu, Ladislav:
raz stečie leji splav,
tá šibe do okien.

Tu mračien prietrž, z nich
prúd vody, ohňa šprih — :
potopu cez odkvap
medený šústa žľab
s bášt, štítov Budína.

 „Čo hučí množstva val?
Chce, by som prisahali“
„Ľud, pane králu, ten
sta smrť je tichý, len
na nebi zhrmí vše.

Hrk! putá, spadly s nôh,
bez gazdu —: po múroch
budínskych tíško v hĺb
— tu i tam chmáry chlp —
sa väzni spúšťajú.

 „Hach! lámu okovy
si Huňadovi — ľvi —“
„Strach, pane, márny tiež!
Ladislav umrel, vieš,
a decko zajaté.

V úvale pod hradom
sa sišiel húfec vtom;
tak placho tiahne: včuľ
s životom uvrznul...
Kaniža, Rozgoň to.

 „Tra zdvojnásobiť stráž,
zvlášť kde dlie Matiaš!“
„No, Matej, v chládku sní,
lež väzni ostatní —
tých, pane, nikde niet.'

Oblak sa vybúril,
víchor sa vyzúril.
V šept znežnel vín prv vztek,
na tisíc hviezdičiek
kolíšu v Dunaji.

 „Preč, pokým ešte ľza:
zem česká — istejšia.
„Nač’ báť sa, králu môj?
Hla, živly na pokoj
šly v sveta priestore.“

Spáč spánku zažíva,
kto zbeh, sa pokrýva;
nech zšuští na kre list,
už drábov vidí ísť
Kaniža, Rozgoň to.

 „Ďaleko pomedzie?
Co chvíľka, smrť v nej tkvie!“
„Hneď prezeň sme; i shoď
tieň, pán môj: s nami, toť,
i decko, zajatec.

Svit spáča prerve v snách.
potulovača strach;
ni vánku, šumí však,
ni mráčka, ale jak
hluk, blesk by z diaľavy —

„O, osviež pery mi
priam. Cechu úprimný!“
„Tu kalich, piže zdrav’,
môj kráľu, Ladislav,
ukája... sťaby hrob !

Stoj, pomsta, spočiň — zdriem:
má väzňa česká zem;
kráľ tobôž v zemi tej,
aj zostane vždy v nej,
však väzeň vráti sa...



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Az idézet forrásaSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Könyvoldal (tól–ig)99-101
Megjelenés ideje

minimap