B. Tomos Hajnal: Hiány

Olyan ez,
mint egy látomás,
mely szertefoszlott,
mielőtt arca,
test-melege,
legalább karcolásnyi
kontúrja maradt volna
az emlékezetben –
Mégis keresem
tünődök,
hogyan szólítsam,
mit tegyek vele,
ha mégis meglelném,
ha már kitölti
azt az átlátszó léggömböt,
melyről úgy tudtam: szívem.

E’ come
una visione,
che s’è dissolta,
prima che il suo viso,
il calore del corpo,
avesse lasciato
un segno di contorno
nella memoria,
Tuttavia lo cerco,
sto meditando,
come nominarlo,
e se dovessi trovarlo,
che cosa ne posso fare,
visto che mi riempie
quel palloncino trasparente
di cui sapevo d’esser: il mio cuore.