B. Tomos Hajnal: Keresztút

Csillaghullásban állok, 
áztat a fény.
Fürkészem a holnap arcát, 
ajkán átlátszó remény. 
Csillaghullásban 
előre nem lehet, 
visszalépni nem akarok. 
A holnap arca ingovány,
sovány avarral
benövi az éj.
Csak rajtam
szúró hullásban a fény,
mint színészen
a sok száz tekintet –
lépni kellene.
Az út felfelé kúszik:
mutatványosnak való
függőleges kötél.

Standing under shooting stars,
in the light I steep.
I examine tomorrow's face,
hope transparent on its lip.
Under shooting stars
cannot advance,
will not step back.
Tomorrow's face a moorland,
thin leaf-blanket
overgrown by night.
Only on me
the light falls stinging
akin on an actor
the many hundred gazes -
ought to move. 
The road slithers upward:
vertical rope
fit for acrobats.