B. Tomos Hajnal: Keresztút

Csillaghullásban állok, 
áztat a fény.
Fürkészem a holnap arcát, 
ajkán átlátszó remény. 
Csillaghullásban 
előre nem lehet, 
visszalépni nem akarok. 
A holnap arca ingovány,
sovány avarral
benövi az éj.
Csak rajtam
szúró hullásban a fény,
mint színészen
a sok száz tekintet –
lépni kellene.
Az út felfelé kúszik:
mutatványosnak való
függőleges kötél.

Sono inondata di luce
sotto una pioggia di stelle.
Scruto il viso di domani,
sulle sue labbra speranza trasparente.
Sotto la pioggia di stelle
in avanti non si può,
indietreggiare non voglio.
Il viso del domani è un acquitrino,
con l’erba stentata
lo ricopre la notte.
La luce pungente
solamente su di me ricade,
come centinaia sguardi
sull’attore –
bisognerebbe avviarci.
La via s’arrampica all’insù:
corda verticale adatta
ad un prestigiatore.