B. Tomos Hajnal: Veszteség

Kihullott belőlem valami

jelentéktelen szerkezet

s most keresem

– tűt a szénakazalban –

Ezeredfordulón még

biztosan  megvolt,

mert jól ráharaptam-

mint leheletem

oszlott szét, nem lelem

s csak toporgok nélküle,

járok körbe-körbe,

időm vesztegetem,

mig végül betömök

valamit hűlt helyére –

idegen vacak,

de marad, majd ráharap

arra is a kényszerűség,

meg a gyáva keserűség,

hogy elment, odavan ez is -

de titkon félek keresgélni

az alattomos süllyesztőben,

melybe már évek óta hullnak,

gyűlnek – tudom – a veszteségek.

Nešto je ispalo iz mene

neka beznačajna naprava

i sad tražim

– iglu u kamari sena –

Na prekretnici milenija

još sam sigurno imala,

jer sam pošteno zagrizla –

poput mog daha

se raspršio, prosto nema

samo tapkam bez njega,

hodam okolo,

traćim vreme,

na koncu nešto

stavim na ohlađeno mesto –

nešto bezveze strano,

ali ostaje, pa zagrisće

i to prisila,

i jadna gorčina,

nema ga, otišao bestraga –

potajno mi je strah prevrtati

u podmukloj poplavi

u koju već godinama padaju,

gomilaju – znam – porazi.