Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Babits Mihály: L’anno nuovo (Új esztendő Olasz nyelven)

Babits Mihály portréja

Új esztendő (Magyar)

1918.

 

Idegeimen apokaliptikus

zene tombol, bábeli gyermekágy

a világ, véres lében remeg és

csikorog - ó jaj, ki a kínokban

ki a kínokban vajudó? Én vagyok,

te vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki

e kínok apokalipszisában, e

véres ágy vonaglásában, rángunk és

futkosunk, patkánymódra, óriás

talpak alatt, jaj! véres és vértelen

kaszák villódzanak a tetemszagú

légben, és torkon lehel a ragály

csontpalotákból idegen zene szól

viharok paradicsoma kibomlik.

 

Mit szólsz, ég és föld? Mit rántasz, iszonyú

új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és

zordan karikáz sötét telében - de egyszer

ébrednie kell, és akkor mit mond majd

változatlan szép tavaszával, mit mond

feldúlt erdeivel, mit mond eleven

erőivel, mit mond rettenetes

ugarain kisarjadó vadvirágok

ezer beszédes szemeivel - Ember,

te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett

játékodból a réten ocsudva, - hogy fogsz

a vadvirágok szemeibe nézni?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

L’anno nuovo (Olasz)

1918.

 

Sui miei nervi musica apocalittica

s’infuria, il mondo è un babelico letto  

puerperio, che trema e scricchiola nel

liquido sanguinoso – ohi, ch’è colui,

che tra i dolori, tra i dolori travaglia?

Sono io, sei tu, siamo noi, siamo diventati

tutt’uno in quest’apocalissi dello strazio,

ci dimeniamo in questo convulso letto

sanguinoso e scorrazziamo come ratti

sotto i piedi enormi, ohi! Nell’aria, fetida

dai cadaveri, scintillano falciole sanguinanti

e incruenti, la peste alita addosso, dai

castelli d’ossa musica estranea suona

e si diffonde il paradiso delle tempeste.

 

Cielo e terra, cosa avete da dire? Cielo, cosa

porti con te nell’anno nuovo? La terra tace,

gira tetramente nel suo inverno inclemente –

ma un giorno dovrà svegliarsi, e allora cosa

dirà con la sua bella e immutata primavera,

con i suoi boschi distrutti, cosa dirà con le sue

forze vive, cosa dirà con i suoi fiori selvatici

dai mille occhi loquaci, che nascono sui suoi

terreni dannati – Uomo, tu depravato, cattivo,

sanguinoso giocatore d’azzardo, rinvenendoti

sul prato, dopo la notte in cui hai perso al gioco,

come guarderai negli occhi dei fiori selvatici?



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap