Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Babits Mihály: Blažovanje (Molitva svetom Blažu) (Balázsolás Szerb nyelven)

Babits Mihály portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Balázsolás (Magyar)

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!

    Gyermekkoromban két fehér

gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon

    s úgy néztem a gyertyák közül,

mint két ág közt kinéző ijedt őzike.

    Tél közepén, Balázs-napon

szemem pislogva csüggött az öreg papon,

    aki hozzád imádkozott

fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az

    oltár előtt, kegyes szokás

szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,

    s ő se jól értett. De azért

te meghallgattad és megóvtad gyermeki

    életem a fojtogató

torokgyíktól s a veszedelmes mandulák

    lobjaitól, hogy fölnövén

félszáz évet megérjek, háladatlanul,

    nem is gondolva tereád.

Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,

    segíts, Sebasta püspöke!

Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,

    hátra se nézünk, elfutunk

a zajló úton, eleresztve kezetek,

    magasabb szellemek – de ti

csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.

    Nem sért ha semmibe veszünk

s aztán a bajban újra visszaszaladunk

    hozzátok, mint hozzád ma én

reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!

    ki mint a szepegő kamasz,

térdeplek itt együgyű oltárod kövén –

    mosolyogj rajtam, csak segíts!

Mert orv betegség öldös íme engemet

    és fojtogatja torkomat,

gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm

    zihál, s mint aki hegyre hág,

mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,

    kifulva, akként élek én

örökös lihegésben. S már az orvosok

    kése fenyeget, rossz nyakam

fölvágni, melyet hajdan oly megadón

    hajtottam gyertyáid közé,

mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!

    Hisz a te szent gégédet is

kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány

    kivégzett: tudhatod, mi az!

Te ismered a penge élét, vér izét,

    a megfeszített perceket,

a szakadt légcső görcseit, s a fulladás

    csatáját és rémületét.

Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,

    okos felnőtt! Te jól tudod,

mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall

    még az Isten jósága sem,

s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is

    olyan nagy dolog a halál.



KiadóOsiris Kiadó, Budapest
Az idézet forrásaBabits Mihály összegyűjtött versei

Blažovanje (Molitva svetom Blažu) (Szerb)

Preklinjem te, Sveti Blaže, pomozi mi!

     Sećam se još kao dete dve bele sveće

su mi stavili u križ preko mojih slabašnih ramena

     i poput preplašene srne sam promatrao

svet uklešten između stubova sveća.

     Usred zime, na dan svetog Blaža

očarano sam promatrao starog popa

     ko je molitvu nad mnom nagnuto

tebi govorio, kako sam pun pijeteta

     ispred oltara klečao

neuko mrmljao molitvu, što ni on, ni ja

     nije potpuno razumeo. Ali ti si

me poslušao i zaštitio moj dečački

     život od zagušljive

difterije i opasnih režnjeva

     krajnika, tako uz tvoju pomoć

doživeo pola stoleća iako, stidim se,

     na tebe nisam ni mislio.

Nemoj me kazniti zbog mog nehata, i danas me čuvaj,

     pomozi, biskupe Sebaste!  

Vidiš, ovako mi živimo, poput deca, naivno,

     ne osvrćemo se unazad, odlazimo

putem vreve napuštajući vaše ruke,

     ruke viših duhova – al vi

samo se smeškate, kao što mudracima priliči.

     Ne rani vas ako vas ne primećujemo

al u zlu opet pred vas klečimo

     kao što to ja sada činim

drhtavim srcem… Možeš me ismejati, Blaže!

     mene, ko kao cviljiv golobradac

kleči na kamenu tvog priludnog oltara –

     ismej me, al mi pomozi!

Jer podmukla me bolest napala,

     neprekidno guši,

grlo mi se suzuje, dah nestaje, pluća

     brekću, i kao neko ko na brdo se penje,

pod teretom sve teže savladajući strminu,

     iscrpljeno živim

u večnom dahtanju. I već skalpel

     mi preti, da mi bolestan vrat

proreže, kojeg sam nekad tako predano

     savio imeđu tvojih sveća,

možda već tad sluteći… Pomozi, Blaže!

     Jer i tvoje sveto grlo su

noževi sekli, kad te je opaki paganin

     pogubio: znaš, šta to znači!

Ti poznaješ oštricu noža, okus krvi,

     razapete trenutke,

grč pocepanog dušnika, borbu

     i užas davljenja.

Pomozi! Ti već sve znaš, sve si preživeo,

     postao mudrac! Ti dobro znaš,

koliko čovek može podneti, koliko još nije previše

     čak ni od dobrote Gospodnjeg,

i znaš šta život vredi… I možda i toga si svestan

     da smrt nije ni tako velika stvar.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap