Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Babits Mihály: Padre nostro (Miatyánk Olasz nyelven)

Babits Mihály portréja

Miatyánk (Magyar)

1914.

(Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.)

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
add, hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajjon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is
áldva miképpen mennyekben,
azonképpen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús galyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére: ha bűn, hogy lábunk
ma vérbe csuszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek: a gaz
tied, büntetni: mienk csak az,
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kísértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen,
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tiéd az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség:
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Padre nostro (Olasz)

1914
 
(realizzato in occasione di una riproduzione artistica
pubblicato dall’istituto d’arte viennese)
 
Padre nostro, che sei nei cieli,
nella guerra, nel sudiciume, nei peccati
il tuo mondo orfano a te guarda:
sia santificato il tuo nome,
il tuo più bel nome: Pace!
Venga il tuo regno.
La nostra terra è insanguinata, infuria la guerra,
Signore, temiamo la punizione della tua mano,
e lo diciamo, ma gemendo, tristemente,
permettici di dirlo più facilmente - :
Sia fatta la tua volontà!
come dicono gli angeli nei cieli.
Signore, davanti a te è il meglio della Patria,
che cadano le foglie ma l’albero rimanga viva:
ma anche sulla più piccola fronda
non veglia forse la tua provvidenza?
non si posa forse anche sull’ultimo
grappolo benedicendolo
come in cielo anche in terra?
M’avevi scosso, che più terribile non si può,
or’ quel che è rimasto sul nostro albero,
il mesto ramoscello, proteggi sino all’autunno:
dacci oggi il nostro pane quotidiano,
educa i nostri figli per amare la pace,
se è peccato, che oggi i nostri piedi
son bagnati di sangue: è solo per loro!
e rimetti a noi i nostri debiti,
come anche noi li rimettiamo
ai nostri debitori: la gramigna è tua
e anche la punizione, nostro compito
è solo quello di proteggere i nostri!
e non esporci alla tentazione, fai che
la consapevolezza della nostra innocenza
possiamo custodire come una preziosa
camicia corrazzata, anche se dal sangue
unta, e non si debba mai squarciare.
Guai a colui che contro di noi avanza:
combattiamo, pronti, qualsiasi battaglia,
ma liberaci dal male,
perché il paese è tuo, e il proprio
destino nelle tue mani aveva posato,
e tu sei la più grande forza:
colui, che al tuo nome s’infervora
per quanto lotti e sanguini,
il potere e la gloria
prima o poi sarà sua!
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap