A tükör széttört (Magyar)
A tükör széttört, cserepeiből a látvány összerakható még, de nem forr vissza mennybolthoz a föld, s éjszaka nélkül száll le a sötétség.
A látvány széttört, cserepeiből a tükör összerakható még, de helyet cserél mennybolt és a föld, s a nappalba átfolyik a sötétség, árnyam fekszik az ágyba asszonyomhoz, s aki a tű fokán átpréselődik, az a pokolba jut.
A tükör széttört, cserepeiből a látvány térképe kirakható még, hol mindennek határa van, de a határok között összezagyvalódik tűpárna s Szent Sebestyén mellkasa, a harangok s az ágyúk bronza, és trombitaszínű sörrel indulókat hörpintünk ki a kocsmákban, s a hó az álcázóköpennyel felcserélhető.
A tükör széttört, és széttört a látvány, s ki megpróbálja összerakni, össze- zagyvál tükör- és látványcserepet, a nappalok sötétséggel leöntve, s az asszonyok árnyunktól terhesek, a harangok kongásából kiöntik a messzehordó ágyúk robaját, és álcázóköpenyben minden évszak, s csizmát kell húzni újra - a világ cserepein ne járkáljunk mezítláb, s menetelünk sörszagú indulókra, a tű fokán lángnyelvek csapnak át.
(1980) Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.baka.hu |
|
|