Szentpéterváron újra (Magyar)
Leszállt a köd nem tudtam merre járok Az utcatábláig se láttam el Valahol elmaradtak a barátok Vacogtam és nem volt számomra hely
A városban ahol születtem egykor Valamelyik ötéves hajnalán Hittem sokáig jő egy kedvesebb kor Száz grammokon kihúzhatom talán
Addig de hamarabb fogyott el ám a Polcról a vodka mint a fett betűk A hírlapokból s nem jut nékem mára Se több tütü de kaphatok tetűt
Szentpéterváron újra hát megértem Mondtam magamban hogy Lenin ledől Szél fútta el és visszahozta Péter Lázálmait a Finn-öböl felől
Leszállt a köd nem láttam merre járok Dohogtam csak hogy nyugtassam magam S szorongtam is megásták már az árkot Hol kuksolok majd géppisztolyosan
Vacogtatott a téli éj az utcán Puskin vagy rendőr sziluettje nem Suhant át tévelyegtem mint a pusztán Mózes hada bár egyszemélyesen
S ahogy megálltam öklömet emelve Mely mint a cékla ázott veresen Borscs-sűrü ködben tejföllel keverve Magam magamnak voltam levesem
De csillagok zsírkarikák nem úsztak Fejem fölött ily savanyú-sovány A lé amelybe csontnak s némi húsnak Pottyantam rég egy téli éjszakán
Kondér-korom korom kora belőled Hogy mászhatnék ki síkos vagy nagyon Mindegyre visszacsúszom jól kifőzted Uram te is de jól van rádhagyom
A sűrüjében itt alul nem is rossz Elszopogatni szaftos kézfejem Csak arra kérlek túl soká ne kínozz Egyszerre szúrj villádra Istenem
Így szónokoltam alig állva lábon De Isten messze volt vagy nem figyelt S mint baltáját Raszkolnyikov kabátom Alatt cipeltem súlyos szívemet
Hideg volt köd volt s az jutott eszembe Köpönyegem megint letéphetik És rémlett hallom közeledni szembe A Bronzlovas dübörgő lépteit
De nem jött senki csak a holtak árnya S a köd gomolygott ballagtam tovább Lámpák derengtek rám fagy-celofánba Csomagolt sápatag hortenziák
S úgy tetszett ekkor árnyék lettem én is Halvány akár a téli alkonyok Mikor Péter-Pál tornya tűjén végig Isten hasából arany vér csorog
Megdermedt lábam haza nem találhat Lépegetek de máshová oda Hol Mandelstam lohol telefonálgat S ír konyhaasztalán Ahmatova
A zöld szalonban tea gőze terjeng Szivarfüstfelhőn puttó könyököl Előszobából sárcipőt levetve Blok lép be és a kerevetre dől
Hodaszevics heringgel a kezében Csúszkál a járdán Puskinról motyog S megindulnak Kronstadt felé a jégen Végső rohamra a bolsevikok
Ez volt az álom amit rám bocsátott A fagy amíg a járdaperemen Csücsültem ám megleltek a barátok És hazavittek még elevenen Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.baka.hu |
|
|