Balázs F. Attila: Hiányzol!

nevedet kirakom magamban

gyöngédségbe ágyazom:

szomorúság befejezetlen mozaikja

mert ördög minden költő

őrizd hát szépségedet

mint védett virágot

tiltott területen

lesz amit elkockázzanak

a közöny lovagjai

megcsókolom a füstöt mielőtt

belesimul az ég tenyerébe

a harmatra bízom

titkainkat

 
en mí pongo tu nombre
en la ternura anido
el mosaico incompleto de la tristeza

porque demonio es cualquier poeta
cuida tu hermosura
como la flor protegida
del huerto prohibido
será lo que se disputaran
los caballeros de la indiferencia

beso el humo antes
de que se rezumara en la palma del cielo
le confió al rocío de la mañana
nuestros secretos