Balázs F. Attila: Megtört kenyér

a város nesztelenül lemeztelenül

mocskos ködöt kavarnak

                        nagyszájú varjak

kiégett szemű férfiak az alkohol templomaiban

láthatatlan katakombákban új mítoszok

titkokat őrző falakra a repkény kapaszkodik

levágott fejekből felbugyognak a szavak

vak kezek mint megfagyott csirkék bután

elfekszenek néhány tétova mozdulat után

átlőtt könyvön át bukdácsol a csomagolt

                                               rémület

a csatornákban deformált dögök között

kivágott hangszerfák

az utolsó fényvitorlás megfeneklett

visszavert hullámok fortyogva keresik az

egyensúlyt

négymilliárd árnyék: apró kráterek

a mesterséges fénnyel megvilágított falon

mint óriás százlábú

galambtojáson

lapul a jelenkor történelme

a kiegyezés megterített asztalára

özönlenek a svábbogarak

madárraj tollászkodik Thrasyllus tar fején

aki tudja hogy már csak rosszat jövendölhet

mintha éppen bagolytollat lelt volna

ebédhez megtört kenyerében –