A darvaknak szól (Magyar)
1 Mindennap jó reggel ezen repültök el szóldogálván, darvaim! Reátok néztemben hullnak keservemben szemeimből könyveim, Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem, megújulnak kínjaim. 2 Látom, utatokot igazítottátok arra az ország felé, Azholott az lakik, víg szívemet aki őmagánál rekeszté. Valaha énrólam, ki híven szolgáltam, vallyon emlékezik-é? 3 Bujdosom, mint árva, idegen országba veszettül, mint szarándok, Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt viselek én, úgy gyászlok, Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled ahhoz, akit óhajtok. 4 Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz földében, hol akarod, Te szomjúságodot szép forrásból csorgott tiszta vizével oltod, Örömem környékét, az ő lakóhelyét: Paradicsomot látod. 5 De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek néki rövid beszéddel, Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet mellyedre fel véremmel, Kin megesmérhesse, hogy csak őérette tűrök mindent jó kedvvel. 6 Ádjon az jó Isten néki egészséget, víg és hosszú életet, Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal, áldja mindennel őtet; Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál, s keserüljön éngemet! 7 Sok háborúimban, bujdosó voltomban, midőn darvakat látnék Szép renden repülni s azfelé halanni, hol szép Julia laknék, El-felfohászkodván s utánok kiáltván tőlük én így izenék. |
|