Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Balogh Attila: Ön - eposz

Balogh Attila portréja

Ön - eposz (Magyar)

Belázasodtál, fiam,
többet ne gyere temetésre,
Isten minden temetésen ott guggol,
és mások halálával üzeni
a te halálodat,
bátyád, amikor összeesett,
s tenyere medrébôl kigördült az élet,
mint a füvek közt elgurított narancs,
Isten az ô fülébe suttogott,
mégis te hallgatóztál,
lapulsz
idegen
ablaküvegekhez,
hogy mások életébôl kilesd
azt ami a tiéd,
de egyszer
megcsattan az üveg,
és szilánkjaiból összeraknod
a tengert,
a várost,
szerelmeidet,
már nem tudod soha.

– Délutánonként
a budai kórház
hûvös udvarán csüngô hintába ültettek,
a hintáztató nôvér arca fölragyogott,
amikor tüdôd telezuhant levegôvel,
olyan mohón ittad,
hogy rekeszizmaid begyulladtak,
estére vissza kellett tenni a vastüdôbe,
makacsságodon gyôzött a gép türelme,
szabályos ritmusban adagolta a levegôt,
s ettôl olyan rend keletkezett,
amely szisztematizált,
és életedet örökre meghatározta.
– Csúnya nyomorék gyerek voltál,
testvéreid kezét elhesegetted,
amikor simogatásukkal
púpodat csodálták
hátadon,
térdemet örökösen lehánytad,
az apádról szóló,
álmaimat
sorvadt tüdôddel
szétköhögted,
önzô voltál már ekkor is.
– A lázmérôzés elôl
kicsúsztál a folyosó
hideg
kövére.
pimaszságodon annyira fölindult a nôvér,
hogy lábadnál fogva,
a második emeleti edényszállító lift
aknájába lógatott,
a hétéves lényed meg se rezdült,
a kétemeletnyi sötétség fölött
nem kapálóztál,
némán,
és bölcsen fázott
az eszed.
– Amikor bementem hozzád a kórházba,
akkor láthattam igazán,
hogy ti milyen sokan vagytok,
s mind úgy csúszkáltok a folyosón,
mint a kiskutyák,
koldulva bámultok
a látogatók arcába,

hogy vegyenek föl benneteket
az ölükbe,
simogassanak meg,
s adjanak nektek
enni.
– Ekkor láthattam azt is,
hogy kopaszra borotvált fejeden
sebeket ragasztottak le,
lehajoltam hozzád,
s te,
örömödben,
hogy egyforma magasak vagyunk,
hidegen
és számítóan mesélted el,
hogy Erzsébet nôvér tetût talált hajadon,
bevittek a fürdôszobába,
te levetetted magad a székrôl,
próbáltál kicsúszni a többiekhez,
a lakott folyosóra,
de Erzsébet nôvér a kezedre taposott,
ujjadról a köröm
úgy repedezett föl,
mintha tükörcserépbôl lett volna,
a Molnár Feri mankójával addig ütött,
amíg el nem ájultál,
hajad már csurom vér volt,
s mire eszméleted visszanyerted,
kopaszon
kuporoghattál
a folyosó
sarkában.
Nagyon szégyellted magad
a többiek elôtt,
próbáltalak vigasztalni,
hogy nemsokára iskolába mész,
lesznek színes ceruzáid
és szép simogatású könyveid,
de te
ekkor már
mindent tudtál a világról,
lelkeden páncél volt.
– Föl akartalak venni a hátamra,
hogy hazavigyelek,
de te nem engedtél a közeledbe senkit,
sírva kellett kiszaladnom a buszhoz.


– Számodra nem volt elég,
hogy mély szeretetet
és szánalmat érzek irántad,
neked is ugyanezt kellett érezned
önmagad
iránt.
– Kívülrôl szemlélted életed,
s ha valaki szeretni próbált,
te elszeretted
magad elôle.
– Féltékeny voltál a halottakra is,
amikor Mária meghalt,
s merev karja miatt
nem lehetett ráadni a ruhát,
Gyula bácsi a fülébe suttogott,
s Mária ettôl olyan hajlékony lett,
hogy már könnyedén
föl lehetett öltöztetni.
Te
ezt
kéjes irigységgel szemlélted.
Utánoztad a holtak engedelmességét,
amikor lábodra csatolta új
járógépedet
a nôvér.
– Az élôk irányába hiába meneteltél,
ezzel a hideg szerkezettel,
bevizelésed miatt elvették,
meztelenül kiültettek a folyosó közepére,
heréden a fényes,
vékony bôr
bevilágította az egész helyiséget.
Hiába vihogtak
az alacsonyabb kasztú,
tolókocsis lányok,
és piszkáltak idegen
mankóval,
te nem másztál ki
ebbôl a fénybôl,
dicsekvôen ültél tovább
ebben a csillogó fájdalomban.

– Erkölcsi profit lett minden megaláztatás,
tiszta,
emberi,
sôt,
már ekkor szexuális öntudat
– mintha provokáltad volna magad
abba a helyzetbe,
ahol energiává,
verssé alakítható
a szenvedés,
pszichés,
neurotikus kényszerrel
lökted,
taszítottad
még a körülötted lévô embereket is,
a kegyetlen konfrontációba.
Azonosítható képet reméltél magadról,
bénaságodról
az örökös veszekedésben.
– A papok csendjével tehetetlen voltál,
békéjük simogatott,
Isten olyan közel került hozzád,
hogy
tolvaj lett belôled,
el-ellopkodtad,
ha nem is a szexuális,
de a hím esztétikát,
a templom kertjében kifeszített
Krisztusról
hajlékony bokáját,
vállát idomítottad
torzságodhoz,
csinos
csípôjérôl
titokban lehúztad a leplet,
hónapokon
és éveken át rejtegetted
nyafogó
és göndörködô angyalkák elôl
a jeges sziszegésû
pasztorált
tenger
mélységét,
sejtve,
mire ezt a transzcendens szövetet

roncsolt ágyékodra merted borítani,
s már-már hitted,
hogy a nemiség
fekete füvérôl
elemelkedik ivartalanul,
a madár szerkesztésû öledbôl
az Objektív-Fiú
– de Pista bácsi bevonszolt a fürdôkádba,
hogy szôrei közül
kicsalogasd a kéjt,
nyüszítve húzódtál a sarokba,
frissen operált lábad
kicsavarodva lebegett a vízen,
engedetlenséged miatt
leszorította fejedet,
kilátástalanul kapaszkodtál
törékeny kezecskéddel
a fürdôkád szélébe,
de olyan erôs volt a szorítás,
hogy orrodból elindult a vér,
és szép
lassan
elszínezôdött a víz,
te pedig élettelenül ringtál
ebben a tengert suttogó
fürdôszobában
– fényes gödrökön át kerültél haza,
öregek és férfiak hátára kéredzkedtél,
hogy körbe-körbe futkossanak veled
a havon,
a putrik
elsuhanó sebessége
sütötte
szemedet
– amikor szakadt a hó,
mérhetetlen ürességet éreztél magadban,
a nyirkos fal mögött négykézláb becsúsztál
a házba,
csak én tudhattam
igazán,
hogy a nôstény kutyák helyére
hugyoztál,
elzavarva az éjszaka
könnyû ígéretû kanjait,
és csak én láthattam igazán
azt is,

hogy az örökös hasmenéssel küszködô farod
úgy emelted föl a székre,
mint egy kiszolgáltatott
állat,
primitív mozdulataidat beismerve
az eszedet havazó
idôtlen telet bámultad
– mindenhová csak a földön vonszolódva
jutottál el,
s közbe-közbe hátranéztél,
hogy eléggé figyelem-e szenvedésed,
Piroska néni virrasztolására is
utánunk csúsztál,
lehûlt kezeddel fölhúztad magad
a miattad
melegedô
dombokon,
hogy láthasd Ôt kiterítve,
titkos kényszer ûzött
a holtak szagához,
és már-már mozdulni láttad
a keményedô testet
– vénasszonyok lába közt másztál
a dicsekvô gyertyák fényébe,
s ott úgy mozgott árnyékod,
hogy ágyékod
védett,
és mint aki lábára föláll,
öregszagú bort
tölt a cigányoknak,
és befekszik a halott mellé,
önmagát letakarva
a lepedô alatt tovább szuszog,
és lassan fölül,
karját fölemelve
röhög a többiekre,
az idôs
növények nyakát letiporva
sír,
mint az önmeggyilkolók
– és valami kútról mesél,
amit csak éjszaka lehet
megtalálni,
fogatlan szüzek ôrzik,
meztelenül ülnek a kút káváján,
széttárt ágyékukból

újszülöttek gurulnak
hangtalanul
az ólálkodók lába elé
– önmagát megölve árnyékod
fölborította Piroska néni gyertyáit
– lehajoltam hozzád
az iszapos hóba,
próbáltam segíteni,
besötétedett,
és lázas lettél.
Ölemnyi testedet
vissza kellett vinni az intézetbe
– szád a sok sírástól
teljesen elveszítette
eredeti formáját,
már összezárni sem tudtad,
nedvesen feszült fogsorodon,
forró szemgolyód
úgy sistergett
a borogatás alatt,
mint a rezsóra csurgatott
tojássárgája
– leereszkedő szemhéjad mögött
kezdtek kirajzolódni
aranyutcái,
városai
a túlvilágnak.
Kiléptél fehérnemûdbôl,
és átugrottad a tengert
– ekkor már nem beteg voltál,
hanem fájdalom,
pörgött veled
büszkén,
a katadréliás,
putrimítosz,
a betört ablaküvegen átnyúlva
hiába tapogatta rajtad
a hanyag ölelésû férfit
az ápolt hölgyû béke,
örökre származástalan
és a hazát majszolók cukorkáin
átbillenô lettél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttps://dokk.hu/

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap