Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bari Károly: Tavasz

Bari Károly portréja

Tavasz (Magyar)

Jött a tavasz korom-tajték
éjszakákon át, arcába ugattak
lompos csillagok,
girhes körmeivel még
beleakaszkodott a fagy-herceg,
csak rálehellt,
és a szúrós hó-palást
eltűnt a világról.
Leült megpihenni árokszéleken;
virágok nőttek mellette,
ölének borzas erdejét:
a rétet, napsugár-fésűvel megfésülte.
Zörgő-csontú ágak,
kiszívott-vérű levelek
ijedten menekültek előle.
Féltek,
mert körülöttük a zöld-élet
már a föld torkát szorongatta.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrása/blog.xfree.hu

Primavera (Olasz)

La primavera giunse attraverso
fuligginose – furiose notti, stelle neglette
le abbaiarono in faccia,
con le unghie rinsecchite
le s’aggrappò ancora il principe – gelo,
solo gli alitò addosso,
e il manto peloso di neve
sparì dal mondo.
Si sedette a riposare sulla sponda del fossato,
vicino a lei son cresciuti i fiori,
la boscaglia arruffata del suo grembo:
il prato, pettinò con il pettine dei raggi solari.
I rami come ossa scricchiolanti,
foglie dal sangue sugati,
fuggirono precipitosamente davanti.
Avevano paura,
perché intorno a loro la vita - verde
stringeva già la gola della terra.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap