Benő Attila: (ablak)
(ablak) (Magyar)Lépj közelebb. (Felejtsd hangom élét!) Az est ideleng.
Nézzük együtt, hogy olvad ablakainkon a jégvirág. Hallgassuk a lehelet-hullámokat! (Boldog, ki önmagából kilát.)
Lehetnék bárhol – vödör a kiapadt kútban – hozzád lendít a távol.
Találgassuk, most bennünk milyen évszak dobban. (Ha szakadozik rólam az árnyék, nálad azt ki tudhatná jobban?)
Az ablakon legördülő cseppek nyoma: hajszálerek, idegszálak, hajtincsek. Ha nem másért, a megszólalásért, adjunk nevet a nevenincsnek.
|
Kérjen fordítást! |