Benő Attila: (l’orologio monco) ((félkarú óra) Olasz nyelven)

Félkarú óra, egyetlen mutatóval.
Csak az órákat méri. Ráncos arcú számlap.
Körbe-körbejáró hiábavalóság.
Álmodban is színes szögeken jársz, mezítláb.
Megérkezel oda, ahonnan el se indultál.
Hangulat-állomások.
Belőled nyújtóznak a vasutak.
Merre robog a pulzusod?
Növekszik a mélyvörös. Parázs-láthatár.
Hamu-tartomány, málladozó körvonalak.
Alakzatok ledőlnek és szétfolynak.
Kösd be a szemed, hogy jobban láss
a belső áramlatok huzatában.
Kopárra vetkőzik a kertek emléke.
Nő a titok a gyökerek csendjében.
Képek sarjadnak benned. Homályosak,
mozgó pasztellek.
Rossz felbontású emlékezet.
A pohárból is csak magad iszod.
Légszomj, ég-szomj el nem olthatón.
Vastag fekete keretbe zárt szöveg
fehér foltjai.

L’orologio monco, con unica lancetta.
Segna solo le ore. Quadrante dal viso rugoso.
In tondo circolante inutilità.
Anche nel sogno cammini scalzo, sui chiodi colorati.
Arrivi là, da dove non sei neppure partito.
Stazioni – d’atmosfera.
Da te si stendono le ferrovie.
Verso che punto ti corre la pulsazione?
Il rubino intenso s’accentua. Orizzonte – avvampato.
Contrada – cenere, contorni sgretolanti.
Formazioni crollano e si spargono.
Benda i tuoi occhi, per vedere meglio
nella corrente dei flussi interni.
Il ricordo dei giardini si denuda.
Nel silenzio delle radici cresce il segreto.
Dentro di te immagini rampollano. Vaghi,
pastelli animati.
Cattiva scomposizione del ricordo.
Anche dal bicchiere bevi te stesso.
Respiro corto, sete di cielo inestinguibile.
Macchie bianche del testo rinchiuse in una spessa
cornice nera.