Benő Attila: Millstein

A túlságosan hallgatag,
önérzetes visszafogottság.
Bajtársainak egy balgatag.
Annak, aki lát:
sejtelmes világ.
Rejtőzködő borongás,
visszafogott ragyogás.
 
Zöld szemében
egyszervolt házak állnak,
kiolthatatlan,
élénk otthoni tájak.
 
Átnézne a monoton órákon
mint egy újabb rémálmon
– kötéltáncos billenő világon
 
Éjjel, álmában többeket zavar
összevissza beszél,
egy ismeretlen, holt nyelven szaval.
 
Teleholdkor az ágyából felkel,
és elindul csukott szemmel
megküzdeni a valós rémekkel.
 
Nappal szinte senkihez se szól.
Csak a Diákkal beszél olykor.
 
Készül elmondani neki,
hogy az Ádám név földet jelent.
Földet, mely elporlad,
elsüllyed, és újra megjelen.