Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I)

Berzsenyi Dániel portréja

A magyarokhoz (I) (Magyar)

Romlásnak indult hajdan erős magyar!

Nem látod, Árpád vére miként fajul?

     Nem látod a bosszús egeknek

          Ostorait nyomorult hazádon?

 

Nyolc századoknak vérzivatarja közt

Rongált Budának tornyai állanak,

     Ámbár ezerszer vak tüzedben

          Véreidet, magadat tiportad.

 

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért

Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok

     Dúlják fel e várt, mely sok ádáz

          Ostromokat mosolyogva nézett.

 

Nem ronthatott el tégedet egykoron

A vad tatár khán xerxesi tábora

     S világot ostromló töröknek

          Napkeletet leverő hatalma;

 

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő

Századja s titkos gyilkosaid keze,

     A szent rokonvérbe feresztő

          Visszavonás tüze közt megálltál:

 

Mert régi erkölcs s spártai férfikar

Küzdött s vezérlett fergetegid között;

     Birkózva győztél, s Herculesként

          Ércbuzogány rezegett kezedben.

 

Most lassu méreg, lassu halál emészt.

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki

     Szélvész le nem dönt, benne termő

          Férgek erős gyökerit megőrlik,

 

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve

     A tiszta erkölcs, melly ha megvész:

          Róma ledűl, s rabigába görbed.

 

Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.

Letépte fényes nemzeti bélyegét,

     S hazája feldúlt védfalából

          Rak palotát heverőhelyének;

 

Eldődeinknek bajnoki köntösét

S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,

     A nemzet őrlelkét tapodja,

          Gyermeki báb puha szíve tárgya. -

 

Oh! más magyar kar mennyköve villogott

Atilla véres harcai közt, midőn

     A fél világgal szembeszállott

          Nemzeteket tapodó haragja.

 

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk

Szerzője, Árpád a Duna partjain.

     Oh! más magyarral verte vissza

          Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

 

De jaj! csak így jár minden az ég alatt!

Forgó viszontság járma alatt nyögünk,

     Tündér szerencsénk kénye hány, vet,

          Játszva emel, s mosolyogva ver le.

 

Felforgat a nagy századok érckeze

Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,

     A büszke Karthágó hatalma,

          Róma s erős Babylon leomlott.

 

1796-1810 között. Végleges formája: 1810



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin1
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap