Bessenyei Judit: Fără titlu (Cím nélkül Román nyelven)

Eljöttél.

Foghattam a kezed,
meleg és biztató tenyered
hagyta, hogy belesimuljak,
elfogadva magunkat.

Hallgathattalak,
meleg és biztató hangod
körülölelt, védve idegen és hideg
hangok dermesztő zajától.

Nézhettelek,
meleg és biztató pillantásod
a végtelent álmodta,
így térből és időből kilépve
lelkeink kettős-spirálja
építhette önmagát.

Elmentél.

Tapogatok süketen és vakon.
Fáj, ahogy lélekspirál
testet öltve széthasadt.

Ai venit.

Puteam să-ţi prind mâna,
palma-ţi caldă, mângâietoare
m-a lăsat, să mă alipesc,
acceptându-ne.

Puteam să te ascult,
vocea-ţi caldă, încurajatoare
m-a imbrăţişat, ocrotindu-mă de zgomotul
străin, rece, amorţit al sunetelor.

Puteam să te privesc,
privirea-ţi caldă, încurajatoare
visa spre infinit,
astfel ieşit din spaţiu şi timp
dublul spiral al sufletelor noastre
putea să se edifice.

Ai plecat.

Pipăi în juru-mi surd şi mut.
Mă doare, atunci când spiralul-suflet
întruchipându-se se crapă.