Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borbély Szilárd: A pázsit

Borbély Szilárd portréja

A pázsit (Magyar)

A trombózisom miatt gyógyszert nem szedhetek,
a spiráltól vérzek. Elég meglátnom egy gatyát,
már is teherbe esem. Van még a tabletta, zselé…
Könnyű a doktoroknak. Meg mondani, hogy…
Tanácsom nekem is van. De hogy számolod ki
a húsz percet, előtte? Mi lesz húsz perc múlva?
Vajon elképzelhető? Akar ma egyáltalán? A nő
bár számító, a helyzet azonban nem kiismerhető.
Mostanában volt a második abortuszom, bár
védekeztem. Egy kisbaba a legreménytelenebb
kapcsolatokban is lát esélyt magának. Na de
nem én. A pasi nős volt, két gyerek ácsingózott
utána. Ez nem is szomorított el annyira. Ami
fájt, az első abortuszom. Az első házasságom.
Nem fog menni sírás nélkül… már látom.
Akartam azt a babát. A férjem kocsmába járt,
én meg, mint minden bolond asszony, hittem,
majd megváltozik. Ha fia lenne, nem inna,
azt mondta. Lett fia. Ha lánya is lenne, meg-
változna. Született kislányunk is. Ha házunk
lenne, kerttel. Lett ház kerttel. Ha fóliánk lenne
friss paradicsommal. Lett fólia, benne paradicsom,
amit evett az atka, gomba, peronoszpóra. Azt
mondta, lehetne kacsánk is, mert annak mennyei
a mája. Már csak ez hiányzik. Töltöttem kacsát,
bár pesti lány vagyok, és képen láttam csak
korábban. Megsütöttem, hatalmas volt a mája.
Anyósom meg a férjem jóízűen zabálta. Ekkor
még ivott, de erősen ígérte, hogy megváltozik,
csak legyen még libánk, nyulunk és malacunk is.
Lett. Eztán még egy kistesóra kezdett áhítozni,
akire én is. Ez volt szívem vágya. Három gyerek
volt leánykorom álma. Azonnal fogantam is,
mint mondtam. És sosem voltam még ilyen
boldog, vártam a babámra. És akkor egyszer
csak rájöttem, hogy hova, kinek, hogyan?
Ennek a részegesnek? Neveljem egyedül
mind a hármat? És elvetettem őt… Elváltam.
Siratom, látod, ma is, tizenöt évvel utána. Pedig
akartam. Annyira akartam. Hiába. A malacot
és a többi állatot elajándékoztam. Az ólakat
és a fóliasátrat lebontottam. Felszántottam
a kertet. Figyelem, ahogy serken a pázsit,
talán egy új élet reménye még vár itt.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://www.zetna.org

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap