Borbély Szilárd: Három Ifjú Éneke

Volt három ifjú hajdanában,
Most róluk szóljon énekem,
kik elindultak szép sorjában
a sötét földi téreken.
Kísérte három angyal:
az Éj, a Nap s a Hajnal.

Fény után kutatva jártak
az óvilágban szerteszét,
mindhiába, nem találtak
ók mást, csupán egy Kemencét.
Engedelmesen belép,
és fújni kezdi énekét.

Három majd' gyerek még,
mikor mindnek Izraelre
meg kell változtatni a nevét
önként. Vagyis rendeltre.
Úgy várják ők a reggelt,
de az Éj még el nem telt.

A Föld Urának parancsára
utaznak az Éjszakába'
étlen-szomjan, vagonban állva
a protektorátusába.
A tűz nem alszik soha,
s világít az éjszaka.

Tél volt és csönd és hó befedte
a földeket, hol angyalok
oly kormosan lengtek felette,
de szívük mégis felragyog.
Az Éjbe kiáltanak,
és a füstbe szállanak.

S a három ifjú lép a Fénybe,
és lelkük úgy világít ott,
mint ért cipó a kemencébe',
mint búza Szem, ha felragyog.
A tűzben énekeltek,
mert fényesebb a lelkek.

És szállt hozzájuk egy Hívás
az Éjjen át, mint a sírás:
"Jöjj Ananiás, Azariás
és Mizaél!" - így az Írás.
S ülnek az Éjszakában,
a Halál Árnyékában.