Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Buda Ferenc: Margita, (Margit, Szerb nyelven)

Buda Ferenc portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Margit, (Magyar)

                       drága Margit, hát vége.
   Vége a gyötrelem lázának, gyalázatának.
   Vége a légszomjú vesztegelésnek, fuldokló várakozásnak, a kínok sarába tiport végső megaláztatásnak.
   Madárka-csontú testednek vége.
   Magad-választotta keskeny utadnak is vége.
   Hófelleg árnyéka alatt, maréknyi porod fölött vigyázzban megállunk.
   Tudtad Te, jóelőre tudtad, mint mindannyian:
 
Ki porból lettem s porrá válok,
Halálra gyógyszert nem találok.
 
   És csoda Veled sem történt, nem esett meg a Csoda – talán azért, mert nem hittünk benne eléggé.
   Világos szemeidet Magaddal vitted.
   Terheid lebegve hordott bazalttömbjét Magaddal vitted.
   Ám itt hagytad reánk a Művet, az immár betetőzöttet, és ránkhagytad a maga-tartás megszeghetetlen parancsát, végül, utolsó érthető szavad ez lévén, ránkhagytad – Magyarországot.
   Tudom, hogy rendjelek cicomái nélkül is ott a helyed a legnagyobbak között. Azt is tudom: az ízetlenek majd ízekre szednek. Ám ez már mit sem számít: a Te verseid kibírnak mindent, s általuk az enyészet határain túlról is erőt üzensz a rászorulóknak. Mert repedt bordával, rogyadozó inakkal is remélni kell, remélni, hogy a lét mocska még lebírható.
   Hófelleg árnyéka alatt, csillagok vallató fénye alatt, kormos szívünkre havazó gyászban kettőtök közös nyugvóhelye körül megállunk.
   Ki kell bírni. Tisztaságotok tükör – könnyekkel se maszatoljuk.
   Margit, az Engesztelőt nekünk Te mondod ekképpen:

Csönddé feltámadott világ,
feltörünk a mennyei résen,
delelünk még éjfélben is,
ha eljő fölemelkedésem.
S nem lesz fogyatkozás a fényben.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Margita, (Szerb)

                    draga Margita, pa kraj je.
   Kraj je groznice, sramote ispaštanja.
   Kraj je bezvazdušnom isčekivanju, davljenju čekanja, u blato patnje gaženom konačnom poniženju.
   Kraj je tvom telu ptičjih kostiju.
   Kraj je i tvojoj izabranoj uskoj stazi.
   Ispod sene snežonosnih oblaka, iznad šačice pašine tvoje zastanemo u stavu mirno.
   Znala si Ti, unapred si znala, kao i svi mi:
 
Iz pepela nastala i u pepeo se pretvaram,
Za lekom protiv smrti zalud tragam.
 
   I čudo ni s Tobom se nije desilo, Čudo nije nastalo – možda zato, jer nismo dovoljno verovali.
   Svoje svetle oči sa Sobom si ponela.
   Lakoćom nošenu gromadu bazalta tvojih muka sa Sobom si ponela.
   Ali si nam već oblikovano Delo ostavila, i neprestupiv zapoved vla-danja si nam ostavila, na kraju, jer to ti je bila zadnja razumna reč, ostavila si nam – Mađarsku.
   Znam, i bez nakinđurenih odličja mesto ti je među najvećima. I to znam: neotesani će te rastrgati. Ali to više ništa ne znači: Tvoji stihovi sve mogu izdržati i putem njih i sa one strane granice prolaznosti klonule svojom snagom hrabriš. Jer i sa puknutim rebrima, iznemoglim tetivama treba se nadati, nadati, da ljaga postojanja još je savladiv.
   Ispod sene snežonosnih oblaka, ispod ispitivačkog sjaja zvezda, u žalosti šta naša čadžava srca posipa zastanemo pored vaše zajedničke humke.
   Treba izdržati. Ogledalo je vaša čistota –
ni sa suzama nemojmo zamazati.
   Margita, Iskupljenje Ti na sledeći način nam govoriš:
 
Za tišinu vasksnuto svete,
probijamo se preko pukotina neba,
čak i u ponoć plandujemo,
ako stiže moja slava.
I u sjaju neće biti opadanja.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp: feherilles.blogspot.com

minimap