Csák Gyöngyi: Parton

van-e, mi nem változott szavakká
tengeridőbe loccsanó kővé, kaviccsá,

maradt-e annyi nincs még,
amit az álmok ragasztóanyaga
összetarthat,

lehessen halvány reménnyé
a felsíró kézben, amelyik érte
a lét rongyos könyvét
elölről újra fellapozza?

postoji li nešto što se u reč nije pretvorilo,
u vremenu mora u rastopiv kamen, belutak,
 
dal je ostalo toliko nema više
što lepilo snova zajedno
može držati,
 
da postane tračak nade
u plačnoj ruci koja zbog nje
knjigu poderanog postojanja
ponovo ispočetka lista?