Cseke Gábor: Örömök

vidám leveled lobogtatja a postás

becsiccsentett az egész napi járkálás közben
nem tudja mit rejt a hetedhétországot bejárt
hosszúkás kecses boríték
de hiányos fogsorát mutatva vigyorog
tudja amit tud
kacsint

vele ujjong a szívem
micsoda örömök
amikor sírni kellene
olvasom olvasom
és mindent elhiszek az utolsó szóig
pedig a szavak
hát a szavak
éppen ők
a vidámságot színlelők
konganak

mit váratlanul felrúgunk
üres mosdótál
az ágy alatt

poštar tvojim vedrim pismom maše

nacvrkao se tokom celodnevnog hodanja
ne zna šta skriva preko sedam država pređena
duguljasta ljupka koverta
ali krevelji pokazivši nepotpuno zubalo
zna šta zna
namiguje

s njim se i moje srce klikće
kakve radosti
kad bi plakati trebalo
čitam čitam
i do poslednje reči sve poverujem
mada reči
pa reči
baš one
predskazivači radosti
prazno odzvanjaju

što iznenada ispod kreveta
prazan lavor
prevrnemo