Cseke Gábor: Mindenki marad...

egy végeérhetetlen szép estélyen
poharazgatok magammal mással
tudom hogy minden pohártól fogy a reményem
örökös alkut kötni az elmúlással
hogy mikor hozzám elér félrenézzen
mintha otthon feledte volna az útiparancsot
amivel majd még egyszer visszatérhet
s akkor kegyesen ránk szól: ti még maradtok
a világ köröttem mulat szivornyázva táncol
éjfél már jócskán elmúlt de senki se megy haza
haladékot kaptunk a haláltól
élhetünk míg kitart ez az életfogytiglani éjszaka

in questa bellissima e interminabile serata
sto sbicchierando solo e con qualchedun altro
lo so che ogni bicchiere riduce la mia speranza
di fare con la decadenza un patto eterno
che quando giunge da me distolga lo sguardo
come se avesse dimenticato a casa il precetto
di partenza per cui potrà ritornare di nuovo
e allora ci dirà con clemenza: voi rimanete ancora
attorno a me sollazza il mondo e danza alticcio
è già ben oltre la mezzanotte ma a casa non va nessuno
dalla morte abbiamo ottenuto una proroga
possiamo viver’ finché dura questa notte infinita