Cseke Gábor: Tótágas

minden mi törvény volt
most varázsszóra fejre állt
életemben
tótágast
állok magam is hogy
ne zavarjon ez a fordított
nézés
milyen természetes így
minden az agyban a vér
az egyensúlyozáshoz feszülő
izmok a fején átbukfencezett
logika a vers öntőformájából
ki-kicsapó életünk
a zsebemből szotyogó utolsó aprópénz
a jövő hiánya amitől néha üvölteni támad kedvem
glóriánk

sve što je zakon bio
sad na komandu čarobnog štapa naglavačke stoji
tokom života
človim
i sam da
me ne bi smetao ovaj obrnut
pogled
kako je prirodno ovako
sve je u mozgu krv
mišići koji se balansirajući
naprežu preko glave prevrtana
logika iz livene forme pesme
istaložena život
iz mog džepa ispala poslednja kinta
manjak budućnosti zbog čega mi se koji put urla
je naša glorija