Csoóri Sándor: Lebegő táj
Lebegő táj (Magyar)A partok ágán fönnakad a víz, zöld pálmalevél most a tó; nevetésed meg hegyről lefutó szél – libegteti és eljátszik vele.
A semmiségből úszik egy hajó, jön, mint a boldog üzenet.
Ülj le a mindenséggel szembe, madarak lengő lombja alá s felejtsd el halvány nevedet.
Ne emlékezz és ne remélj: így teremts időt szerelemre. Gyümölcsök sárga vihara megérett tested közelébe ért; add el magad egy sóhajért, mely rászállt a szemedre: a megkövült láng bazaltoszlopai ledőlnek kedvedért.
|
Kérjen fordítást! |