Csoóri Sándor: Senkid, barátod
Senkid, barátod (Magyar)Lengyelország: villámsújtotta Krisztus-szobor, megfeketedő sebeid körül cirkál a júliusi napfény s legyek csókolgatják a csontodat újra. Rosszkedvű vagyok érted, mintha egy büdös kamrában feküdnék én is letaglózva s korpaleves tükrében néznék egy szegfűszálat. Lehetnék Rákóczi kis úrfid, lovatlanul, templomaid falát támasztó diák, hársfaillatú katona, aki most ér csak haza egy hosszúra nyúló háborúból, halottai a földben, ruha nélkül, s fölötte fecskék, bódult bogarak és romvárosok égre vágódó füst-kalapja – dehát kid vagyok, nagyhitű, sápadt ország? Senkid, barátod, csalános magyar, ki címeres utcáidon lődörög áfonyaízű délben s igaz gyászában is szeretőt keres magának lányaid közül, mert érinteni akar, mert szorítani, tombolni veled levél- és sugár-zenére, tűrni a poshadt cékla szagát órákon át a zöldségbolt előtt, tűrni a tűrhetetlent, a legvadabb reményért sorban állva.
|
Kérjen fordítást! |