Déry Lucy: Gondolatok

szemhéjam

nehéz dobozként

esik rá vergődő

gondolataimra

darabokra zúzva

őket Vérvörös

körmök

emlékeztetnek

végül

a Valóságra

rángatnak vissza

az itt és

mostba:

Ide

oda

utazunk

reménykedve,

hogy egyszer

találkozunk

de a vonatot

Mindig lekésve

Postagalambok

vagyunk kik soha

nem találják

az utat

my eyelids

heavy boxes

fall on my

struggling thoughts

smashing them

to pieces

blood red nails

reminding me

of reality

dragging me

back to

here

and now

we are

travelling

here

and there

hoping

to meet

but always

missing

the train

a post-pigeon

never finding

the way